Kötődés - 44. fejezet

David és Lucas egymással szemben állnak. David inkább védekezőnek tűnik, míg Lucas testtartása sokkal inkább támadó. Azonnal az arcukat kezdem vizsgálni, de mindketten sértetlenek, tehát addig még nem jutottak el, hogy egymásnak essenek. Igaz, hogy David általában véve nyugodt és kiegyensúlyozott, és még soha nem láttam verekedni senkivel, de attól még termetben nem sokkal marad el Lucastól. Meglátom a tömegben Campbellt, aki komoly arccal nézi a kialakuló eseményeket, így gyorsan mellé furakodom a tömegben.

-          Mi a fene folyik itt? Te tudod? – kérdezem tőle idegesen.

Amikor Campbell rám néz, azonnal látom rajta, hogy fogalma sincs, mit kéne tennie. Nem értem, hogy Lucas mi a fenét akarhat Davidtől, amikor ő alig tíz perce kért tőlem bocsánatot.

-          Halvány gőzöm sincs – válaszolja, miközben a srácokat bámulja.

-          Mit akarsz tőlem, Bailey? Semmi értelme annak, amit mondasz! – David ugyanolyan tanácstalannak tűnik, mint mindenki más.

-          Mégis mit hittél, meddig csinálhatod ezt? – szűri ki ingerülten a fogai között Lucas. A szeme olyan sötétnek tűnik, hogy szinte feketének látom. – Komolyan azt hitted, hogy beveszi a szemét játékodat? Tudom, hogy mi a terved, és nem fog összejönni – mondja Lucas dühöngve. 

-          Te meg vagy őrülve – válaszolja David hitetlenkedve. Most először beszél úgy, mintha értené is, mit akar tőle Lucas.

-          Ne tegyél úgy, mintha nem így lenne! – kiabál rá Lucas türelmetlenül.

-          Semmi értelme annak, amit a fejedbe vettél. Félreértetted az egészet. Veled akar lenni. Figyelj, keressük meg, és majd ő elmondja neked.

-          Mindent tudok. - David láthatóan mérlegeli a mondottakat.

-          Akkor meg nem értem, mit akarsz? Menjünk ki, és beszéljük meg nyugodtan. – David hangja az ideges testtartása ellenére nyugodt tud maradni.

-          Itt bent is lerendezhetjük.

-          Nem értem, mi bajod van, de ha ok nélkül verekedést akarsz kezdeményezni, akkor azt ne itt csináld!

-          Nem! – lép ki a tömegből

Kötődés - 43. fejezet

Gyalog tesszük meg az alig tíz perces utat a futópályáig. A környék teljesen elhagyatottnak tűnik. A pálya mellett a fák máskor vészjóslónak tűnnének, de így, hogy Lucas mellettem van, a csend és a sötétség a mi oldalunkon áll. A pálya ilyen későn már nincsen kivilágítva, és mivel az egészet fák és bokrok veszik körbe, csak a hold sejtelmes fényére tudunk hagyatkozni.

-            Miért jöttünk ide? - kérdezem bizonytalanul. Fogalmam sincs, mi van itt a vaksötét futópályán kívül.

-            Mindjárt meglátod – mondja izgatottan, és kézen ragad.

Beletelik egy kis időbe, hogy a szemem hozzászokjon a sötétséghez, de utána már egészen magabiztosan haladok a füves talajon. A pálya közepénél Lucas megállít. Körbenézek, de a vak sötétben semmit sem látni. Kérdőn nézek Lucasra.

-            Nézz fel – mondja, és az ujjával az égre mutat.

Ahogy felpillantok a sötét égboltra, eláll a lélegzetem. Igaz, hogy a belváros fényei ide is elérnek, és közel sem látunk annyi csillagot, mintha egy elhagyatott helyen lennénk a városon kívül, de a látvány így is lélegzetelállító. Lucas a kezemnél fogva lehúz a földre, így óvatosan magam alá tűröm a szoknyámat. A fű egy kissé nedves és hideg a bőrömön, de gyorsan hozzászokom, ahogy hanyatt fekszem Lucas mellett. A keze az enyémet keresi, és amikor megtalálja, szorosan összefűzi az ujjainkat.

Kötődés - 42. fejezet

Amikor reggel felébredek, álmosan kimászom a fürdőbe. Miután megmosakodom némi langyos vízzel, megtörölközöm, majd egy ideig magamat figyelem a tükörben. Képtelen vagyok abbahagyni a mosolygást, mert folyamatosan a tegnap este jár a fejemben. Az életem első hivatalos randija azt hiszem, ennél nem is alakulhatott volna jobban. Habár azt a részt, amikor szegény Lucast konkrétan orrba fejeltem, inkább kihagytam volna, de így legalább nem fogjuk egyhamar elfelejteni a tegnap estét.

Miután felveszem az iskolai egyenruhámat, lemegyek a földszintre, ahol teljes a csend. Valószínű, hogy George és Julie már korán reggel elmentek itthonról. Épp a reggeli müzlimet öntöm ki egy tálkába, amikor csengetnek. A postás az. Átad egy köteg levelet, aláírom a papírját, aztán itt is hagy. Egy pillanatra eláll a lélegzetem, ahogy átfutom a borítékok címzettjeit. A szívem hevesen kalapálni kezd, amikor egy nagy, lap méretű borítékon meglátom a sajátomat. Elég vastag. Az első gondolatom azonnal az, hogy lehet, a RISD-től jött. Mégiscsak lehetséges, hogy Lucasnak igaza volt, és nincs még minden veszve? Feltépem a boríték száját, és kirángatom belőle a lapokat. Az izgatottságom azonnal haragba csap át, amikor meglátom a hatalmas, cikornyás betűket a lap tetején. Ez is a gyámhivataltól jött. Undorodva lehajítom az étkezőasztalra az egészet. Ennyit arról, hogy jó napom lesz.

Amikor leparkolok a kocsimmal, a szememmel azonnal Lucas terepjáróját keresem. Ezt csinálom már hónapok óta, de ma sehol sem látom az autóját. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy nincs is itt, de elég nagy a valószínűsége. Ismét eszembe jut a tegnap esti randink, és máris egy kicsit jobb kedvem lesz. Azt hiszem, bárgyún mosolygok, de csak addig, míg be nem lépek az iskola kapuján. Elice Deveroux és egész udvartartása lejt felém. Fogadni mernék, hogy ezek a csajok genetikailag össze vannak programozva. Elice az egyen szoknyáját felhúzta egészen a derekáig, így

Kötődés - 41. fejezet

Ez a hét eddigi pályafutásom legnehezebb hete, pedig még csak csütörtök van. Nem is tudom, hogyan éltem túl eddig. Nem értem, mi ütött a tanárokba, de mindenki egyszerre akarja még behozni a szünet előtti anyaglemaradást, így ki sem látszunk a házi feladatokból, beadandó esszékből és dolgozatokból. Ráadásul a következő hét hasonlónak ígérkezik. A fiúk minden délután nálam vannak, hogy együtt tanuljunk, így Lucasszal egyetlen percet sem tudtunk kettesben tölteni múlt péntek óta. Tudom, hogy az én ötletem volt, hogy tartsuk egyelőre titokban a kapcsolatunkat, de azt nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz majd elviselnem, hogy gyakorlatilag hozzá sem érhetek. 

Most is mindannyian épp az alagsorban tanulunk. Még Campbell is. Nehezemre esik koncentrálni.  Azt nézem, ahogy a lábunk mindössze öt centire fekszik egymástól, és csak arra tudok gondolni, hogy hozzá akarom érinteni a lábfejemet, mert már az is megkönnyebbülést hozna. Abból, ahogy Lucas rám néz, látom, hogy ő is hasonlóképpen érez. Próbálom a figyelmemet a matematika könyvemre fordítani. A hét elején megírt dolgozatom nagyon jól sikerült, de Mrs. Summers holnap megint írat csak velem, a jobb jegyért. Nem érdekelne, hogy ötöst kapjak, de megígértem George-nak, hogy javítok, ezért tartani akarom a szavam. Főleg, miután tök jófejként viselkedik, ha Lucas körülöttem van.

Miután legalább tíz percig győzködöm J. J.-t, hogy nyugodtan menjen haza, mert nincs szükségem állandó társaságra, csak mert George-ék nincsenek itthon, végre nagy nehezen hazaindul, így egyedül maradok. Felcipelem az alagsorból a szemetet, amit a srácok maguk után hagytak. Épp a szemetesbe hajigálom a chipses zacskókat, amikor valaki megzörgeti az ablakot a konyhaajtón. Bosszankodva nyitom ki az ajtót, tuti, hogy J. J. jött vissza valamilyen gagyi indokkal. Legnagyobb meglepetésemre viszont nem ő, hanem

Kötődés - 40. fejezet

A szívem még mindig hevesen ver, ahogy belépek a házba. Visszafordulok Lucas felé, mielőtt becsuknám az ajtót. Már a kocsijában ül, de még mindig engem figyel a kormány mögül. Intek neki, majd ráveszem magamat, hogy bemenjek. A ház teljesen üres, George-ék majd csak délután jönnek haza Orlandóból. Hihetetlenül kimerültnek érzem magamat. Az a két óra alvás a kocsimban múlt éjszaka nem segített valami sokat, és mióta Elice felpofozott, a fejem hasogatni kezdett. Onnantól, hogy eljöttem a suliból, egészen addig, hogy leültem Lucas ajtaja elé, minden totál homályos. Úgy esem be az ágyamba, mint egy merev farönk. Keresztben dőlök el, csak arra maradt energiám, hogy lerúgjam a lábamról a cipőmet, aztán azonnal el is alszom.  

~         

Hirtelen kapom fel a fejemet, ami eddig enyhén a takaróba fúrva hevert. A hasamon fekszem egy furcsa kicsavart pózban. Nyöszörögni kezdek, mert a nyakam megrándult a hirtelen mozdulattól. Miközben a fájó izmot masszírozgatom, körbenézek a szobámban, a zaj forrását keresem, amire felriadtam. Már épp kezdem azt hinni, csak álmodtam, amikor megcsörren a telefonom, jelezve, hogy üzenetet kaptam.

Bailey: Lent vagyok. Beengedsz? L.

Nem fecsérelem az időmet arra, hogy válaszoljak neki, inkább gyorsan felugrom, és már szaladok is le a lépcsőn. Hátrasimítom a hajamat, ami bizonyára borzasztóan áll a délutáni szunyókálástól, de ennél most úgysem tehetek többet. Gyorsan felrántom az ajtót. Valóban ő áll velem szemben, de nem látom az arcát, mert egy hatalmas dobozt tart a kezében, ami teljesen eltakarja.

-            Szia! – köszönök neki, azt hiszem, kissé zavarban vagyok.

-            Letehetem ezt a szobádban? Megtévesztően nehéz – néz ki a doboz mögül.

-            Persze, gyere! - Intek a kezemmel, hogy jöjjön be.

Felmegyünk az emeletre. Nagy nehezen befurakszik a dobozzal az ajtómon, és leteszi a szőnyegre az ágyam lábához. Hangos huppanással ér földet, így valószínűleg valami nehéz lehet benne. Megállok mögötte, így amikor megfordul, hirtelen túl közel találjuk magunkat a másikhoz. Ő féloldalasan elmosolyodik, míg én próbálok normálisan levegőt venni. Hiszen ő még mindig Lucas. Semmi okom rá, hogy izgulni kezdjek.

-            Mi van benne? – érdeklődöm, és visszafordulok a csomag felé.

-            Hoztam neked egy kis meglepetést.

Kötődés - 39. fejezet

Már vagy ötödször dörömbölök Effie házának az ajtaján. George és Julie elutaztak, így senki nem válaszol a kiabálásomra. Próbáltam már az összes földszinti ablakot is, belestem ahova csak lehetett, de minden csendes és nyugodt. Effie kocsija nem áll a felhajtón, és szinte biztos vagyok benne, hogy nincs a házban. A hajamba markolok, és kétségbeesetten az égre emelem a tekintetemet. Visszaszállok a kocsimba, de csak mereven nézek magam elé. Legszívesebben a kormányhoz verném a fejemet, de nincs vesztegetni való időm. Fogalmam sincs, hogy hol lehet. Peep kajáldáján kívül nincs másik hely, ahol néhány alkalomnál többször is megfordultunk volna. Sosem említette, hogy volna olyan hely, ahova el szokott vonulni. Mi van, ha bajba került? Belebokszolok a kormányba. – A fenébe, Lucas!

Beindítom a kocsimat, és jobb ötlet híján Peep felé veszem az irányt. Egy próbát megér. Közben felhívom Kate-et. Bekapcsolom a bluetooth-ot, hogy a kocsi hangszóróján keresztül is halljam, amit mond.

-            Gyorsan mondd, Öcskös, épp dolgozni indulok. Ha elkésem Ray kihe...

-            Kate, figyelj! – szakítom félbe. - Effie nálad aludt tegnap este?

-            Csak nincs valami baj szerelem országban? – kérdezi idétlenkedve, de most nincs időm a hülyeségeire.

-            Fogd be, Kate! Koncentrálj! Effie nálad van vagy sem?

-            Nincs itt, már miért lenne itt? – kérdezi türelmetlenül. - Amúgy meg mi bajod van már kora reggel, ha?

-            Effie eltűnt! Reggel bement a suliba, de aztán összebalhézott Elice-szel, ezért Hallmann hazaküldte. Tőle jövök, otthon nincs. Kate, lehet, hogy közöm van az eltűnéséhez – mondom elkeseredetten. Ő az egyetlen, akinek beszélhetek erről. J. J. már így is ki van akadva, ha elmondanám neki, hogy mi történt tegnap, valószínűleg felnégyelne.

-            Hogy érted, hogy közöd van hozzá? – kérdezi feszülten.

-            Tegnap este Mike belekötött, mire Effie majdnem behúzott neki egyet, ezért elvittem a házból. Aztán… aztán…

-            Tudom, csókolóztatok – fejezi be helyettem Kate elégedetten.

-            Ő kezdeményezte – magyarázkodom. - Aztán kiakadt. Veszekedni kezdtünk, hülyén viselkedtem, mert mérges voltam. Mostanra pedig eltűnt. Azt reméltem, veled van… - Eddig tudtam tartani magamat, mert most már az én hangom is hisztérikus, mint korábban a barátaimé.

-            Lucas, nyugodj meg! Beszéltem vele, velem jött el a buliból, de a kérésére Bianca hazavitte. Biztos, hogy van valami normális magyarázat arra, hogy nincs meg. – Kate hangja megváltozik, sokkal higgadtabb. – Amúgy meg el sem hiszem, hogy smároltatok – mondja kajánul.

-            Kate, a fenébe is! Nem hallottad, amit mondtam? Effie eltűnt, Elice megütötte a fejét. Lehet, hogy rosszul lett. Mi van, ha Reed keze is benne van? Mi van, ha összetalálkoztak és… - Képtelen vagyok befejezni ezt a mondatot. Már csak a gondolatától is, hogy Reed valahogy érintett Effie eltűnésében, gyilkos harag támad bennem.

-            Állj le, most már csak elméleteket gyártasz! A legvalószínűbb, hogy csak egyedül akart lenni. Hova menne, gondolkozz!

Kötődés - 38. fejezet

Lucas

Újra végighúzom a borotvát az arcomon, közben a tükörben nézem, ahogy az utolsó habcsík is eltűnik. Kimosom a csap alatt, és visszateszem a szekrénybe. Törölközőt veszek a kezembe, és megtörlöm vele az arcomat. A fehér anyagon egy piros vércsík hagy foltot. Talán azóta nem vágtam meg magamat, hogy életemben először borotválkoztam. Azt hiszem, az is az oka, hogy remeg a kezem az idegességtől, na meg a kialvatlanságtól. Az idejét sem tudom, hogy mikor aludtam utoljára egy rendeset. A különbség csak annyi, hogy a tegnap esti alváshiányom oka nem az volt, hogy anya vagy az egyetem miatt aggódtam. Két dolog járt folyamatosan a fejemben: Effie csókja, és az, ahogy a csókra reagált. Nem értem, hogy miért viselkedett utána olyan elutasítóan. Abból, ahogy a csókomat viszonozta, tudom, hogy közben ő is azt érezte, amit én, és totális szarság volt, amit utána előadott arról, hogy nem jelentett neki semmit. Nem volt tökéletes, sem az időzítés, sem az alkalom, de volt benne remény. Remény arra, hogy mindketten ugyanazt akarjuk. Egymást.

Sosem gondoltam volna, hogy csupán attól, hogy hozzám préselte az ajkait, képes leszek minden más gondot és problémát a háttérbe szorítani, de pontosan ez történt. Elfelejtettem mindent, amin eddig átmentünk, a veszekedéseket Ashley-vel, hogy anya beteg, vagy azt, hogy az apám egy totális szarzsák. Csak arra tudtam figyelni, ahogy a kezével a pólómat markolta, miközben közelebb húzott magához, még többre vágyakozva. Imádtam hallani a halk sóhajait a csókjaink között, ahogy levegő után kapkodott. És habár ő húzódott el először és szakította meg a csókot, láttam, ahogy a tekintete utána is újra és újra a számra siklott. Tudhattam volna, hogy a tegnap este átélt hihetetlen érzelmi magasság után, csakis mélyrepülés következhet.

A telefonom jelez, hogy üzenetet kaptam, mire majdnem elcsúszom a szőnyegen, ahogy kapkodva a mosdó melletti polchoz nyúlok érte. Nem hallottam Effie-ről már tegnap este óta, és hazudnék, ha azt mondanám, nem aggódom miatta, hiszen miután kiszállt a kocsimból, egyszerűen eltűnt a házban. Minden reményem elszáll, amikor látom, hogy nem ő, hanem J. J. küldött üzenetet.

J. J.: Reggelt, haver. Csak tudni akartam, hogy Effie veled ment-e suliba. Csak, mert már nincs otthon.

Megragadok egy törölközőt, majd megtörlöm a kezemet, és egy kézzel pötyögöm be a válaszomat.

Én: Nem, még el sem jöttem otthonról. Próbáltad a mobilját?

Nem akarok J. J.-nek szólni arról, hogy mi a tervem, még mielőtt bemegyek a suliba, legalábbis egyelőre biztosan nem. Amint elküldöm a válaszom, máris hívom Effie telefonját. Átmegyek a hálóba, leteszem az asztalomra a telefonom, és megnyomom a kihangosító gombot. Végzek az öltözködéssel, mire bejelentkezik a hangpostája.

-          Francba – mormogom, ahogy kinyomom a hívást.

 Felveszem a cipőmet, és megragadom a kocsim kulcsait az ajtó melletti asztalról. Bemászom a kormány mögé, és elindulok a belváros felé. Le kell zárnom ezt a dolgot tisztességesen

Kötődés - 37. fejezet

Csütörtök este van, holnap suli, mégis mind kint vagyunk a házban, mert Marynek ma van a születésnapja, és persze neki nem elég jó ezt a hétvégén megünnepelnie, hanem pontosan a napján kell. Mindannyian csak Campbell morális támogatása miatt jöttünk el. Jobban mondva mind, Lucast kivéve. Nem vagyok benne biztos, hogy ki jön-e később vagy sem. A múltkori rögtönzött ott alvós buli után oldódni kezdett a hangulat közöttünk, de mostanában eléggé el volt merülve a saját világában, ahogy engem is lefoglalt a Daviddel való szakítás. Nem tudom, lesz-e még valaha is a régi közöttünk ez a barátság dolog. Nagyon igyekszem, de az érzéseimet nem tudom megmásítani. Egyszerűen képtelen vagyok nem szeretni őt, és emiatt jobban szenvedek, mint bármi más miatt. És ez a küzdelem már nem csak szellemileg, de fizikailag is kimerít, így folyton fáradtnak és kedvetlennek érzem magamat. 

J. J. és Cassie épp a nappali egyik eldugott sarkában ölelkeznek, így jobbnak látom, ha lelépek, és keresek magamnak valami innivalót. Nem is értem, miért jöttem ide velük ma este, Campbell olyan részeg, hogy biztosan nem venné észre, ha eltűnnék. Miközben a konyha felé igyekszem, véletlenül elkapom, ahogy mögöttem valaki azt mormolja; lotyó.  A hangos zene és a kiabáló beszélgetések miatt nem vagyok benne biztos, hogy nem-e paranoia ez már a részemről. Anélkül, hogy megfordulnék, magabiztosan folytatom az utamat a konyhához vezető úton. A fal mellett végig beszélgető csoportok állnak, de nem úgy tűnik, mintha bárkit is érdekelnék.  

-            Lotyó – hallom meg ismét a szitokszót, ami ezúttal is a hátam mögül érkezett, de most már eléggé hangos volt ahhoz, hogy tudjam, nem csak képzeltem a dolgot.

Megmerevedek a konyhaajtóban. Hirtelen hátraperdülök, de hiába nézek végig a fal mellett álló arcokon, senki nem néz rám nyíltan, így nem tudom eldönteni, hogy ki hívott ezen a mocskos néven.  Eddig ilyen nyíltan még senki sem mert szidni. Általában gyáva módon elbújtak holmi szekrényre ragasztgatott cetlik és folyosói sutyorgások mögé. Lassan visszafordulok a konyha felé, és igyekszem nem törődni a dologgal, habár egyre inkább gyűlik bennem a harag. Teszek előre néhány lépést, de mielőtt beléphetnék a konyhába,

Kötődés - 36. fejezet

Olyan boldog vagyok, hogy madarat lehetne velem fogatni. Épp most beszéltem Shetley edzővel, aki hajlandó visszavenni a csapatba. Alig bírtam visszafogni magamat, amikor közölte velem a döntését. Főleg, mert amikor szólt, hogy beszélni akar velem, azt hittem, az ellenkezőjét fogja közölni. Már rettenetesen hiányzik a rögbi, és az, hogy hajlandó visszatenni a csapatba ilyen rövid idővel a suli vége előtt, boldogsággal tölt el. A fiúöltöző felé veszem az irányt, mert az edző szerint David ott szokta írni a háziját. Nem kifejezetten örülök annak, hogy még a tanárok is tudnak a kapcsolatunkról, de mi sem rejtettük éppen véka alá a rengeteg folyosói csókolózással, hogy mi is van közöttünk. Remélem, David tényleg odabent lesz, és nem kell keresgetnem, mert korábban felajánlotta, hogy hazavisz, és még be kell fejeznem egy esszét angolra.

 Kilököm az öltöző ajtaját, de attól, amit odabent találok, megtorpanok. A szívem azonnal verni kezdi a mellkasom, amitől szinte bennem reked a levegő. Elice gonosz mosolyra húzza a száját, ahogy egyenesen a szemembe bámul, és még szorosabban húzza magához Davidet. Úgy érzem, a testem zsibbadni kezd, mire kicsúszik a táskám a kezemből. A benne lévő könyvek hangos puffanással zuhannak a kicsempézett padlóra. A zajra David riadtan kapja felém a fejét. Erős hányingerem támad, ahogy a bokája köré tekeredett nadrágját bámulom.

-            Effie – szólal meg David reszelős hangon, és kapkodva a nadrágja után nyúl, hogy magára rángathassa.

Erőt veszek magamon, hogy el tudjam szakítani a tekintetemet rólunk, majd felkapom a táskámat a földről, és kirontok a folyosóra. Olyan durván vágom be magam mögött az ajtót, hogy zeng tőle az egész folyosó. Hányingerem van attól, amit odabent csináltak. Elice ott ült az egyik mosdó szélén, míg David a lábai között mozgott és… Gyakorlatilag a szemem láttára csinálták. Az úgynevezett pasim és a legnagyobb rosszakaróm. Nem tudom, melyikük ötlete volt ez az egész, vagy, hogy ki csábított el kit, de ha Elice-nek ez valami visszavágó volt Reed miatt, akkor ez már beteges a részéről.

-            Effie, várj meg, kérlek, hadd magyarázzam meg! – rohan utánam David kétségbeesetten.

Hirtelen megállok, és felé perdülök, amitől megrökönyödik. Szinte nevetséges, ahogy a nadrágöve kicsatolva lóg, miközben a kezével markolássza a gatyáját, nehogy az leessen róla.

-            Tessék, magyarázd meg! Kíváncsi vagyok, milyen szuper indokod volt arra, hogy a suli öltözőjében

Kötődés - 35. fejezet

Lucas

Az egyetemi elfogadó levelek a héten elkezdtek özönleni. Mindenki bejutni látszik abba a suliba, amit akart. A legtöbben itt a Darnellben okos, ambiciózus, és jó nevű családból származnak, így nem meglepő a sok Borostyán Ligás egyetemre való bejutás. A legjobb hír mégis az volt a héten, hogy J. J.-t felvették a Georgiai egyetem mérnök szakára. És nagyjából ez az egyetlen dolog, aminek örülhetek mostanában, mert amúgy totál nyomorultul érzem magam.  Az elmúlt hét volt talán a legrosszabb a születésnapom óta eltelt hetek után. Mióta megtudtam, hogy Effie-t felvették az Oxfordra, és lehet, hogy szeptembertől már nem is lesz itt az országban, még siralmasabban telnek a napjaim. Igyekszem távol tartani magamat tőle, mert már attól is szörnyen érzem magam, ha ránézek.

Ráadásul bármelyik nap megérkezhet a válasz a Browntól, hogy végül sikerült-e elnyernem az ösztöndíjat, és ettől totál idegroncs vagyok. Apám még mindig semmit nem sejt a dologról. Ashley pedig, aki elméletileg a barátnőm, alig beszél velem. Ma délután viszont legnagyobb meglepetésemre találkozni akar velem.

Campbellre nézek, aki velem szemben ül a boxban és épp hatalmasat harap a pizzájából.

-            Hmm, Peep pizzája még mindig a legjobb – motyogja teli szájjal, aztán lazán hátradől, közben engem méreget. - Elég szarul nézel ki, öregem. Nem lehetne, hogy te és Effie egyszerűen csak smároltok, és elfelejtitek ezt a sok marhaságot? – kérdezi egyszerűen.

-            Nem hiszem, hogy David ennek kifejezetten örülne – mondom keserűen.

-            Ja, elég gáz. Az a srác egy gyökér. Tavaly még Sanders címeres haverja volt. Nem engedheted, hogy Effie vele járjon.

-            Mégis hogyan mondhatnám azt neki, hogy hagyja ott, ha még arra sem vagyok képes, hogy a saját francos barátnőmmel szakítsak? – kérdezem.

-            Hát, azért jobb, ha az egyikőnk kitalál valamit, mielőtt

Kötődés - 34. fejezet

-            Hogy nézek ki? – kérdezem J. J.-t körülbelül harmadszor. Nem akarok az idegeire menni, de ideges vagyok.

-            Jól nézel ki – mondja újra, miközben engem néz, ahogy a tükör előtt ácsorgok.

-             J. J. mondd, mit csinálnék én nélküled?

-            És én hogy nézek ki? – kérdezi, és végigsimít az ingjén.

-            Nagyszerűen! – mondom, mire mindketten hangos nevetésben törünk ki.

-            Köszi, és te is nagyszerűen nézel ki. – Kérdőn nézek rá. - Csak gondoltam, mondom még egyszer, mielőtt totál kiborulnál – válaszolja, és csak tovább mosolyog rám, mire én megforgatom a szememet.

Idegesen végigsimítom a kezemet a piros toppomon, és megigazítom a fekete szoknyámat. Semmi okom aggódni, ez csak egy házibuli, amit Scott szervez a születésnapja alkalmából. Az egyetlen különbség, hogy ez az első, hogy David és én egy párként mutatkozunk majd. Eddig csak a suli eldugott vagy nem is annyira eldugott sarkaiban csókolóztunk néhányszor. Igaz, épp itt az ideje, hiszen már majdnem egy hónapja vele vagyok. Eddig nem is volt igazán hivatalos a dolog, hiszen nem mutatott be a szüleinek, és én se hoztam még haza egyszer sem. George tudja, hogy kavarok egy fiúval, de amíg nem maradok ki esténként és jól tanulok, nem kérdezősködik túlságosan.

Kezdem elfogadni, hogy felesleges Lucas után áhítoznom, amikor reménytelen, hiszen sosem fog viszont szeretni engem. A születésnapján történtek után teljesen elkerül. Túlságosan kimutattam, mit érzek, és gondolom, ez valami néma figyelmeztetés, hogy ő nem akarja ugyanezt. Jelentem: felfogtam! Amúgy ennél látványosabban már nem is tudna kerülni, hiszen január óta egy percre sem voltunk kettesben. Odakint a levegő napról napra melegebb, a kapcsolatunk pedig egyre hűvösebb.

Szóval itt van David. Aki félreértés ne essék, az egyik legkedvesebb srác, akivel eddig randiztam – még ha a korábbi tuskók által felállított mércét nem is nehéz megütni -, mégsem vagyok belé szerelmes. És habár soha nem is leszek, azért próbálkozom. Mármint nem beleszeretni, hanem inkább elfelejteni Lucast. Viszont David kedves és vicces, így miért is ne működhetne? Amíg jól érzem magamat vele, legalábbis nem olyan nyomorultul, mint előtte, addig csak tagadok. Tagadom, hogy

Kötődés - 33. fejezet

Lucas születésnapja óta visszaköltözött közénk az a nyomasztó dolog, ami már korábban is kísértett minket. Csak most már akkorára duzzadt, hogy szinte tapintható. Mintha képtelenek lennénk egy normális baráti beszélgetésre. A délutánok egy részét a srácokkal töltöm, a másikat pedig Kate és Bianca új lakásán, miközben menekülök az olyan helyzetek elől, amiben egy percig is kettesben kellene maradnom vele. Pontosan, inkább az elkerülést választom. De mentségemre legyen, azt nem én választottam, hogy beleszeressek. Nem hiszem, hogy valaha is bárki szándékosan azt választaná, hogy szerelembe essen a legjobb barátjával. Szerintem, ha dönthetnénk, hogy szerelmesek akarunk-e lenni vagy sem, mindenki a nemet választaná, hiszen a szerelem egy baromi kínzó érzés.

Épp spanyolon ülök, és amíg Miss Garzia nem figyel, megpróbálom kinyitni a spanyol könyvemet. Igeragozásból írat dolgozatot, mondjuk úgy, hogy nem épp az erősségem. Rossz oldalon nyitom ki a könyvet, ezért nem tudok kiolvasni semmit. Amikor ismét felnézek, hogy megbizonyosodjak róla, a tanárnő nem figyel, ő épp farkasszemet néz velem. Lesújtva engedem vissza a könyv lapjait. Egy megsemmisítő mozdulattal kikapja a kezemből a dolgozatomat.

-            Egyes – morogja. Most bezzeg tud angolul.

Szégyenkezve ülöm végig az órát, amíg mindenki be nem fejezi a dolgozatát. Amikor mindenki végez, Garzia végre elenged minket, én pedig megsemmisülten vánszorgok ki David mögött a teremből. Miss Garzia dühösnek látszik, amikor elmegyek mellette. Valami olyasmit morog, hogy „Öntől többet vártam Miss Lockhart”. Remélem, engedi majd, hogy kijavítsam.

-            Elég igazságtalan volt veled! – mondja David, ahogy hallótávolságon kívül kerülünk.

-            Ostobaságot csináltam. Igaza volt, hogy elvette. – És tényleg így is gondolom. Ha nem a saját gondjaimon sajnálkoznék, hanem tanultam volna, akkor nem kellett volna csalnom.

-            Gyere, elkísérlek a következő órádra – mondja, majd meglepetésemre a hátamra teszi a kezét, és a keleti szárny felé irányít.

-            Mikor jöhetsz vissza a csapatba? – kérdezi néhány perc hallgatás után. Némi kétségbeesettséget érzek rajta, hogy beszélgetést kezdeményezzen.

-            Hamarosan. Viszont nem vagyok benne biztos, hogy ennyi kihagyás után is hasznomat tudnátok venni.

-            Viccelsz? Egy ilyen tehetséges rögbisnek mindig van helye a csapatban. A srácoknak is hiányzol. – Elmosolyodom a biztatásától. Nem tudom, hogy milyen útvonalon haladunk, de mire odaérünk az angol teremhez, ahol a következő órám lesz, addigra már becsöngettek, és a folyosókról eltűntek a diákok, így fura csend vesz minket körbe.