2018. február 12., hétfő

55. fejezet - Kötődés

Mozdulatlanul ülök a kádban, és mereven nézek magam elé. Újra megnyitom a meleg vizet. Tavasz van, a levegő ismét meleg, de én rettenetesen fázom. Felhúzom a térdemet a mellkasomhoz, és átölelem a lábamat a kezemmel. A hajamról a hátamra és a vállamra csöpög a víz. Összeszorítom a szemem, és sírni kezdek. Hangosan, úgy ahogy a torkomon kifér.
Olykor arra gondolok, hogy ha többé nem sírnék, akkor talán a fájdalom is múlni kezdene. Mégis, akarom, hogy fájjon, mert ez emlékeztető, hogy ismét képes vagyok szeretni. Csak ne fájna ennyire.
Ma van a szünet utáni első tanítási nap. J. J. hamarosan itt lesz értem, hogy elvigyen. Tudja, hogy elszúrtam. Mindent őszintén bevallottam neki. Azt hittem, az emberek az igazságtól erősebbek lesznek, de én most végtelenül gyenge vagyok. Mindent megpróbáltam már, hogy Reedet megbüntessék, de akármerre indulok, zárt ajtókba ütközöm. A rendőrség tehetetlen, a képek csak zsákutcákba vezettek. George és Julie holnap hazajönnek, és akkor el fogok mondani nekik is mindent. Addig huszonnégy órám maradt, hogy helyre hozzam a dolgokat. Egyetlen lehetőségem van, és habár az eszem azt mondja, felesleges, a szívem azt súgja, „Próbáld meg!”. Ezért is fogom

2018. január 29., hétfő

Kötődés - 54. fejezet


-            Miről beszél? – kérdezem értetlenül, és elhúzom tőle a kezemet.
-            Seth Reed feljelentést akar tenni ellened, amiért betörted az orrát. A csapatommal kidolgoztunk néhány különböző forgatókönyvet, ami neked és Mr. Reednek is működhet, és úgy néz ki, sikerült egyezségre jutnunk az ügyvédeivel. – Lydia elnézően néz rám, de ez mit sem változtat azon, amit most érzek.
-            Ez meg mit jelent?
-            Azt jelenti, Elisabeth, hogy Mr. Reed eltekint a testi sértéstől, és nem emel ellened vádat, ha te hasonlóképp teszel. Ha beleegyezel, akkor az egész dolog érvénytelen lesz, és mindketten szabadon távozhattok.
Hogyan történhetett meg az, hogy ide kerültem? Lydia az asztalra hajol, és lehalkítja a hangját:
-            Ez egy kis város, Elisabeth, és mi jobb szeretünk barátokat mintsem ellenségeket szerezni. Fogadd el az ajánlatot, és szabadon távozhatsz.
Hogyan fogadhatnám el azt, hogy Reedet büntetlenül elengedik azok után, amit velem tett? Nem lehet, hogy ezt is megússza! Nem lehet igaz, hogy csak így megússza, hogy bántott, csak mert gazdag és vannak kapcsolatai. Hát ezért az alku?
-            Hiába emelnék vádat ellene, soha nem kerülne börtönbe, igaz? Valószínűleg még csak közmunkát sem kapna.
 Látom a rendőrnőn, hogy neki sem tetszik, amit mondok, de helyeslően biccent a fejével.
-            Valószínűleg ez történne. - Lydia elmélyíti a hangját, ahogy folytatja. - Pénz beszél. A jó ügyvédek drágák, de elintézik, amit kell.
Végre bízni kezdtem abban, hogy ha őszinte leszek, és mindent bevallok, akkor végre helyrerázódnak a dolgok, és Reed megkapja méltó büntetését azért, amit tett. De nem is állhatnék messzebb a valóságtól. Reedet el fogják engedni, azok után, hogy

2018. január 23., kedd

53. fejezet

Volt alkalom – talán több is, mint kellene - amikor azt kívántam, bárcsak ne lánynak születtem volna. Fiú akartam lenni, amikor tizenkét évesen nem vettek be a rögbi csapatba. Fiú akartam lenni, amikor a nőies alkatom miatt megbámultak és neveken hívtak. Fiú akartam lenni minden egyes alkalommal, amikor Reed hozzám ért, de leginkább akkor este, amikor megütött. Ennek a kívánságomnak végül Lucas véget vetett. Végre képes voltam élvezni és meglátni a pozitív oldalát annak, hogy lány vagyok –sőt, nő. Minden egyes alkalommal, amikor Lucas rám néz, minden egyes órában, ahogy az érzései lassan szerelemmé alakultak, több mint hálás voltam, hogy lánynak születtem. Boldog voltam, hogy az lehettem, aki vagyok, és nem kellett azt kívánnom többé, bárcsak valaki másnak születtem volna. Mindaddig, míg Reed el nem küldte azt az undorító képet.
Mindezidáig ostobán abban hittem, hogy ha a barátaink tudomást szereznek a Lucas és köztem lévő kapcsolatról, és J. J. meglátja, mennyire szeretjük egymást, majd minden tökéletesen rendben lesz. Most pedig, hát nem is állhatnék messzebb a „boldogan éltek még meg nem haltak”-tól. Lucas nekem adta a szívét, és én is ígéretet tettem neki, de az igaz szerelem nem mindenkinek szent.
Reed  megüzente Lucasnak, hogy ma este találkozom vele. Lucas azóta hívogat, és írt már vagy öt üzenetet, amiben kérte, ne tegyem. Tudom, hogy katasztrófa közeleg, de nem fogom harc nélkül feladni. A Reed és köztem lévő háborúnak véget kell vetni. Lucas az enyém. Én pedig az övé vagyok. És senki nem fog elválasztani minket egymástól.

 Mély levegőt veszek, és megparancsolom a lábaimnak, hogy ne hagyjanak cserben. A lépéseimre igyekszem koncentrálni, bal-jobb, egyiket a másik elé. Itt az ideje, hogy szembenézzek a hallgatásom következményeivel. 
A légzésem egészen zihálóvá alakul, ahogy meglátom Reed alakját kirajzolódni a sötét parkolóban. A hold ad csak némi világosságot, földöntúlivá téve őt ezzel. Reed nem isten, nincs hatalma felettem – hajtogatom magamban.
-            Hát itt van az est sztárja! – kiáltja el magát, amint meglát. Tisztes távolságban állok meg tőle, de ő máris közelíteni kezd felém. –Na, mi ez a morcos fej? Hidd el, jól fogunk szórakozni.
Ne nézz rá. Ne nézz rá. Csak ne nézz rá.
Hiába hajtogatom magamnak az utasítást, a szemeim saját életre kelnek. A pillantásom a piszkos földről, fehér cipőkre, sötétkék nadrágra majd krémszínű, kockás ingre vándorol, aminek a mellkas zsebére Ralph Lauren póni logója van hímezve. A tekintetem megakad az állcsontján. Nem akarom látni a „gazdag fiú, akinek senki sem árthat” kifejezést az arcán. A testtartása laza és nyugodt, mohón várva a kezdést. A gúnyos mosoly az ajkain beképzelt és magabiztos. A megjelenése kifogástalan, végtelen pénzről és egóról biztosít. Úgy néz ki, a gazdagság képes egyeseket gerinctelen állampolgárrá rohasztani. Rosszindulatúan és unottan hümmög, miközben érzem, hogy tetőtől talpig végigmér. Felkapom a fejemet, amikor a Reed mögött parkoló autóból további két alak száll ki.

2018. január 20., szombat

52. fejezet

Délután kettő óra van. A kocsiút a nyaralótól hazáig rettenetesen hosszúnak tűnt. Szerencsére senkinek nem tűnt fel a némaságom, sőt Campbell még viccelődött is, hogy Lucas távolléte miatt vagyok ilyen szerencsétlen hangulatban. Ez részben igaz is, de az agykapacitásom legnagyobb részét mégis a Reed okozta gondok uralják jelenleg.
A ház üres és néma, amikor megérkezem, George és Julie majd csak később érnek haza. A lábamon lévő seb lüktetni kezd, ezért a táskám kipakolását későbbre halasztom. Legszívesebben eldőlnék az ágyamon, de tudom, hogy akkor azonnal Reed fenyegetőzésén kezdenék el agyalni, és szépen lassan az őrületbe kergetném magamat vele. A gyomrom a telefonhívása óta vacakol, és mióta eldöntöttem, hogy elmegyek a találkozóra, az evésre gondolni sem tudok. Nem fogom megadni neki azt, amit akar, de nem engedhetem, hogy szétküldje azokat a képeket, mert az tönkreteheti Lucas jövőjét. Bárhogyan is, de meg kell oldanom ezt a dolgot anélkül, hogy Lucas tudomást szerezne róla. Viszont már csak a gondolattól is, hogy beszélnem kell Reeddel, a rosszullét környékez. Most azonban nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy összeroppanjak. Lucas hamarosan haza fog érni, és ha nem szedem össze magamat, akkor azonnal rá fog jönni, hogy valami nem stimmel.
 Figyelemelterelés gyanánt ráveszem magam, hogy elővegyem a Zabhegyezőt. A szünet után, le kell majd adnom belőle egy esszét, így ez jó indok, hogy eltereljem a gondolataimat. Kiülök az erkélyre, amit az ideköltözésünk óta csak egyszer tettem meg még hónapokkal ezelőtt J. J.-vel. A levegő majd jót fog tenni a hangulatomnak. Rákényszerítem magamat, hogy oda is figyeljek a szövegre. Már csak úgy ötven oldal van vissza, de körülbelül a tizedik után érezni kezdem, hogy a szemeim le-lecsukódnak.
Arra ébredek fel, hogy

2018. január 10., szerda

Kötődés - 51. fejezet

Sziasztok!
Némi változáson esett át a történet vezetése, de remélem hogy így is élvezni fogjátok majd!
Jó olvasást!

-            Maradj már csendben! – morogja J. J. suttogva. A szemem még csukva van, de érzem, ahogy az ablakon betörő nap sugarai melegítik az arcomat. Csoszogó lábak dobogására ébredek. Halk sutyorgás tölti be a szobát. Morcosan a fejemre húzom a takarót, Kate tutira nyitva hagyta az ajtót, amikor felkelt.
-            Boldog Születésnapot! – Az egybehangzó hangos kiáltásra hirtelen felkapom a fejemet, és szinte megugrom rémületemben.
Az összes barátom vigyorogva néz vissza rám, J. J. pedig egy hatalmas, színes cukrokkal és csokival bevont tortát tart a kezében, aminek a teteje tele van rakva színes gyerekzsúrokra emlékeztető gyertyákkal. Ahogy kitörlöm az álmot a szememből és végignézek a szobába zsúfolódott arcokon, látom, hogy itt van mindenki. Nemcsak a legjobb haverjaim, de mindenki, aki velünk jött a nyaralóba. Egyszerre kezdik el énekelni a boldog születésnapot dalt, mire a tenyerembe hajtom a fejemet, és hangosan nevetek. Amikor felnézek, találkozik a tekintetem Lucasszéval, aki