Kötődés update

Kedves Olvasóim, Kötődés Fanok! 
A hét elején még nem gondoltam volna, hogy ez a poszt ma megírásra fog kerülni, de nem akarom, hogy reménykedjetek, és úgy érezzétek, becsaptalak titeket. 
Ezért is akartam még ma szólni, hogy holnap nem fog felkerülni fejezet! 
Igazából a Kötődés bizonytalan ideig szünetelni fog. Nem ígérem sem azt, hogy be lesz fejezve, sem pedig azt, hogy nem, mert még én sem tudom. Időre van szükségem, hogy átgondoljam a történetet, és hogy az, amit ki akarok hozni belőle és megmutatni nektek, az milyen módon kerüljön megírásra. Nem fogok eltűnni, ide továbbra is szeretnék posztolni és ti is elértek bármikor, ha kérdésetek támad.
De most kell egy kis idő. Egy éve dolgozom ezen a történeten mégha ti csak április óta olvashatjátok is. Rengeteg órányi munka van benne, ezért ha befejezem, akkor azt úgy akarom megtenni, hogy nekem is száz százalékig megfeleljen.
Nagyon köszönöm a rengeteg pozitív kommentet, privát üzenetet, nekem mind a világot jelentik. Azt olvasni, hogy megköszönitek hogy elolvashattátok és azt, hogy bámilyen módon de segített nektek megküzdeni a hétközpnapokkal elmondhatatlan érzés számomra. Köszönöm a hihetetlen nagy kedvességet, amit felém tanúsítottatok mindezidáig, és köszönöm a türelmeteket is!
Legyen nagyon szép estétek. Várlak vissza titeket!
Ölel: Summerrose

Kötődés - 50. fejezet

-            Készen állsz? – kérdezi, és a hangja most már magabiztos.

Rá akarom vágni, hogy nem, de helyette inkább csak bólintok, mert úgy érzem, ha megpróbálnék megszólalni, akkor vagy egyetlen szó sem jönne ki a számon, vagy egyszerre minden. Elárasztanak az érzelmek, és forgószélként kavarognak bennem a kívánságok. Úgy érzem, a barátságunkat J. J.-vel jelenleg egy papírszalag tartja össze, ami a rángatástól bármelyik pillanatban elszakadhat.

Lucas csendesen vezet le a lépcsőn. Remegek, ahogy mindketten a konyhaajtóhoz lépünk. Lassan nyúlok a kilincsért, megragadok minden pillanatot az időhúzásra. Odabentről több hang szűrődik ki.

-            Túl régóta bent vannak. Szerintem most is épp csinálják – mondja idétlenül Campbell. Egyáltalán miért van ő itt?

          Amikor kinyitom az ajtót, a térdem megremeg. Ha eddig nem éreztem magam zavarban vagy megalázottan, hát most már biztosan. Végül is az imént a legjobb barátom egy szál bugyiban kapott rajta, hogy épp Lucas alatt fekszem, és arra készültünk, hogy lefeküdjünk egymással. Vajon megtörtént volna, ha J. J. nem nyit ránk? Leállítom magamat, ezeknek a gondolatoknak most totál nincs itt a helyük. Főleg, hogy Campbell idétlenül vigyorog ránk a konyhapult mögül. Parker, azt hiszem, zavarban van, hogy bele lett vonva ebbe a kínos dologba, talán még Scott tűnik a legnyugodtabbnak.  J. J. viszont tajtékzik a dühtől. Csak ők négyen vannak itt, gondolom, J. J. hívta ide őket. Szerencsére a többiek még nem értek vissza az éjszakai fürdőzésből vagy akármit is csinálnak éppen.

A hajam valószínűleg kócos, festék kenődött szét az egész testemen, és látom, hogy mindenki pontosan tudja, hogy mit csináltunk odafent. Lucas félig elém áll, a teste védelmezőn eltakar.

-            Hello! – köszönök bátortalanul, csakhogy megbontsam a kialakult rettentő kínos csendet.

          J. J. ránk kapja a tekintetét, mire

Kötődés - 49. fejezet

Érzem, hogy enyhén spicces vagyok. Tényleg nem ittam sokat, mert már megtanultam, hogy abból sosem sül ki semmi jó, de úgy látszik, az utazás és a délutáni foci teljesen leszívott, és ez a kevés is azonnal a fejembe szállt. Enyhén forog velem a világ, és olyan mintha a kert fái lassan dülöngélnének előttem. Olyan érzésem van, mintha napszúrást kaptam volna, csak éppen nincs lázam vagy hányingerem. Mindenki össze-vissza rohangál, és vizes lufibombával dobálja a másikat. Arra sem emlékszem, kinek az őrült ötlete volt, de láthatólag mindenki nagyon élvezi az egészet, mert hangos röhögés vegyül a zene dübörgő basszusába. Egy felém repülő vízbomba eltalál az oldalamon, mire felnevetek, és botladozva elterülök egy bokor mögött. A pulóverem és az alatta viselt ruhám már teljesen átázott, és ettől a lábamra tapad. Hanyatt fekszem, és kitárom a karomat a testem mellett, közben indokolatlanul magamban kuncogok. Ahogy a füvön fekszem, és a környezetemet nézem, olyan érzésem van, mintha közben körbe-körbe forognék, ráadásul a fejem zúg a hangos zenétől.

Már egy ideje tart nálam ez az állapot. Nem is csoda, hogy ennyire berúgtam, hiszen mióta itt vagyunk, Campbell mamájának házi készítésű süteményén kívül nem ettem semmit. Megpróbálom behunyni a szemem, hogy enyhítsem a szédülést, de csak még rosszabb az egész. Olyan, mintha egy körhintán ülnék, ami eszeveszett tempóban forog alattam. Inkább kinyitom a szemem, és az eget kezdem bámulni. Az éjszaka sötét, szinte fekete, a hold épp növekvőben van, így könnyedén kivehetőek az aranyszínben csillogó pontok.

Váratlanul Lucas lép hozzám, és letérdel mellém a fűbe, így az arca eltakarja előlem a csillagokat. Felé fordítom a fejemet, közben bárgyún vigyorgok rá, és ő is boldogan mosolyog rám. Megfogja a kezemet, és közelebb hajol hozzám, ahogy

Kötődés - 48. fejezet

Scott szüleinek nyaralója egyszerűen csodálatos. El sem hiszem, hogy csak úgy ideengednek közel húsz tinédzsert tombolni a hétvégére. A házhoz vezető hosszú kocsifeljáró le van szórva apró világosbarna és fehér kavicsokkal, amik szépen csillognak a délutáni napsütésben. A nap enyhén lehanyatlóban van, így gyönyörű narancssárgára festi a felhők alját. Az öt autó majdnem egyszerre érkezik meg, és szépen sorban leparkolnak egymás mögött. Lassan szállok ki, közben végig a házat nézem. Egy kisebb domb tetején áll, mögötte hallani a tenger zúgását. Szomszédok nem igazán vannak, ami elég jó, mert gondolom, a ma esti „fáradtgőzkieresztő” buli elég hangos lesz.

A srácok nekiállnak leszedni a csomagokat a kocsi tetejéről. Mind enyhén spiccesek, még Lucas is. Tudom, hogy azért ivott annyit, mert aggódik az apja miatt. Scott épp a kulcsokkal babrál az ajtónál, amikor csatlakozom hozzá.

-            Hé, Effie. Segítesz? – kérdezi, és közben sikerül kinyitnia az összes zárat. Kioldja a falon lévő riasztót, és beljebb lép a hatalmas nappaliba. Az egész hátsó fal üveges, és szemkápráztató kilátás nyílik az óceánra.

-            Ez a ház valami fantasztikus, Scott.

-            Hát, legalább ennyi haszna van annak, hogy az apám szenátor, mert amúgy csak ünnepnapokon látni odahaza. – A hangja egy kicsit keserű, de leginkább beletörődött.

          Sajnos az iskolatársaim többségénél nincsenek rendben otthon a dolgok. Sokkal hálásabbnak kéne lennem George-nak, amiért a rengeteg munkája ellenére is mindig szakít rám időt.

-            Sokszor jössz ide? – kérdezem álmodozó hangon, ahogy a hatalmas ablakhoz lépek.

-            Igyekszem kihasználni, amíg lehet – válaszolja.

-            Az egyetem miatt? – kérdezem

-            Részben azért is. De leginkább, mert az apám hamarosan ki fog tagadni az örökségéből. – Megdöbbenten fordulok felé, de Scott csak szélesen mosolyog.

-            Ezt meg hogy érted? – Kezdem azt hinni, itt mindenkinek megbolondult az apja.

-            Amint megtudja, hogy

Kötődés - 47. fejezet

Valahol az ébrenlét és az álom között lebegek. Amikor kinyitom a szemem, odakint már világos van. Túlságosan világos. A kezembe veszem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő, de amikor fel akarom éleszteni, rájövök, hogy le van merülve. Tegnap hajnali egyig beszéltünk Lucasszal telefonon. Ma van az utolsó tanítási nap a tavaszi szünet előtt, ezért remélem, a tanárok nem tartogatnak nekünk meglepetés teszteket, mert az agyam épp hulla fáradtan rogyik vissza a párnák közé.

 Felteszem a mobilomat a töltőjére, de annyira le van merülve, hogy beletelik egy kis időbe, mire életre tudom kelteni. A telefonom órája szerint alig tíz percem maradt elkészülni, ha nem akarok elkésni, így szélsebesen kipattanok az ágyból, és a szekrényemhez szaladok. Találok egy inget, de szoknyát sehol. Bosszankodva rohanok be a mosószobába, közben a gombokkal vacakolok. Odabent egy hatalmas halom ruhát találok, ami mind vasalásra vár. Szétzilálom az egészet, mire végre ráakadok egy egyen szoknyára. Néhány ruha a földre esik, azokat felnyalábolom, és visszadobom a kupac tetejére. Julie meg fog ölni, ha ezt meglátja.

A hajamat persze szerencsésen elaludtam, így elöl enyhén feláll. Kétszer áthúzom rajta a fésűt, de másra már tényleg nem maradt időm. Megmosom a fogamat, aztán felkapom a hátizsákom, és kirohanok a szobámból. Az utolsó két lépcsőfokot kihagyom, és hangosan csattanva ugrom le a földszintre.

Amikor beszaladok a konyhába, George épp az aznapi újságba van merülve, és a kávéját kortyolgatja. Julie-t sehol sem látom, mostanában már korán elmegy itthonról. A bátyámhoz szaladok, és puszit nyomok az arcára. Ebben a pillanatban odakintről hangos dudálás hallatszik, így mindketten felkapjuk a fejünket. Újabb dudálás harsan, sokkal hosszabb, mint az előző, így szaladni kezdek az ajtó felé.

-            Szép napot, bratyó! Délután sietek haza! – kiáltok hátra a vállam felett.

-            Kitartást! Délután már tavaszi szünet – szól utánam, én meg mosolyogva kirohanok az ajtón.

J. J. türelmetlenül toporog az autója mellett. Bosszúsan az órájára mutogat.

-            Gyerünk már, szedd a lábad! Mind elkésünk! – sürget idegesen, mire a kocsihoz rohanok, és szabályosan bevetődök hátulra. Campbell idétlenül vigyorog rám.

-            Jó reggelt, szépségem! – hajbókol.

-            Szállj le róla, Campbell! – Lucas fordul hátra