Scott
szüleinek nyaralója egyszerűen csodálatos. El sem hiszem, hogy csak úgy
ideengednek közel húsz tinédzsert tombolni a hétvégére. A házhoz vezető hosszú
kocsifeljáró le van szórva apró világosbarna és fehér kavicsokkal, amik szépen
csillognak a délutáni napsütésben. A nap enyhén lehanyatlóban van, így gyönyörű
narancssárgára festi a felhők alját. Az öt autó majdnem egyszerre érkezik meg,
és szépen sorban leparkolnak egymás mögött. Lassan szállok ki, közben végig a
házat nézem. Egy kisebb domb tetején áll, mögötte hallani a tenger zúgását.
Szomszédok nem igazán vannak, ami elég jó, mert gondolom, a ma esti „fáradtgőzkieresztő”
buli elég hangos lesz.
A srácok
nekiállnak leszedni a csomagokat a kocsi tetejéről. Mind enyhén spiccesek, még
Lucas is. Tudom, hogy azért ivott annyit, mert aggódik az apja miatt. Scott épp
a kulcsokkal babrál az ajtónál, amikor csatlakozom hozzá.
-
Hé, Effie. Segítesz? – kérdezi, és
közben sikerül kinyitnia az összes zárat. Kioldja a falon lévő riasztót, és
beljebb lép a hatalmas nappaliba. Az egész hátsó fal üveges, és szemkápráztató
kilátás nyílik az óceánra.
-
Ez a ház valami fantasztikus,
Scott.
-
Hát, legalább ennyi haszna van
annak, hogy az apám szenátor, mert amúgy csak ünnepnapokon látni odahaza. – A
hangja egy kicsit keserű, de leginkább beletörődött.
Sajnos
az iskolatársaim többségénél nincsenek rendben otthon a dolgok. Sokkal
hálásabbnak kéne lennem George-nak, amiért a rengeteg munkája ellenére is
mindig szakít rám időt.
-
Sokszor jössz ide? – kérdezem
álmodozó hangon, ahogy a hatalmas ablakhoz lépek.
-
Igyekszem kihasználni, amíg lehet
– válaszolja.
-
Az egyetem miatt? – kérdezem
-
Részben azért is. De leginkább,
mert az apám hamarosan ki fog tagadni az örökségéből. – Megdöbbenten fordulok
felé, de Scott csak szélesen mosolyog.
-
Ezt meg hogy érted? – Kezdem azt
hinni, itt mindenkinek megbolondult az apja.
-
Amint megtudja, hogy
meleg vagyok,
ez fog történni. Bár azt hiszem, egy kicsit már sejti a dolgot. – Kitágult
szemekkel meredek Scottra. Valamit félreérthettem. Az igaz, hogy a többi
sráccal ellentétben ő sosem legyeskedett a lányok körül, de annak sem mutatta
sosem jelét, hogy bárki más érdekelné.
-
Úgy érted, hogy meleg vagy, hogy
az ellenkező nemet részesíted előnyben? – Scott elneveti magát a
fogalmazásomon.
-
Igen, úgy értem. Bár még csak
kezdő meleg vagyok. Mondjuk úgy, hogy eddig ellenálltam a természet hívásának.
– Szélesen elmosolyodok.
-
Csak azért, mert meleg vagy,
kitagadna az apád? – kérdezem hitetlenkedve.
-
Az apám republikánus. Nem mutatnék
valami jól a családi profiljában. Kész csoda, hogy eddig nem küldött el valami
világvégi katonai nevelőtáborba.
-
Nos, ha bármikor szükséged lenne
egy helyre, ahol meghúzhatod magadat, akkor tudd, hogy én és a bátyám szívesen
látunk téged, és azt az ellenkező nemű személyt is, akinek elfogadtad a
hívását. – Scott hangosan felnevet, de átkarolja a vállamat, és szorosan
magához ölel.
-
Jaj, kicsi Effie, mindig is
tudtam, hogy hatalmas szíved van. – Scott még Lucasnál is magasabb, viszont
valamivel vékonyabb, de így is simán felkap a földről, és jól megszorongat.
Hátradöntöm a fejemet, és hangosan nevetek, amíg le nem tesz.
-
Ti meg mit csináltok? – lép be a
házba Lucas a vállán zsákokkal, és szigorúan néz ránk. Scott keze még mindig a
derekamat fogja, és biztos vagyok benne, hogy teljesen félreérthető az egész
helyzet, attól, ahogy állunk.
-
Semmit, csak Effie épp bevallotta,
hogy halálosan szerelmes belém, mire megkértem a kezét, ő pedig igent mondott.
– Nem bírom magamba fojtani a kuncogást, ezért prüszkölve felnevetek. - Most
pedig, ha megbocsátasz, el kell hálnunk a nászéjszakánkat. – Azzal megfogja a
derekamat, és egészen maga mellé húz. Hiába néz ránk Lucas gyilkos szemekkel,
továbbra sem bírom elfojtani a nevetésemet. Scott lehajol hozzám, egészen az
arcomig.
-
Totál beléd van zúgva - suttogja a
fülembe, mire lelankad a mosolyom.
Scott
mindentudón rám kacsint, de aztán elengedi a derekamat. Összecsapja a tenyerét,
és elindul Lucas felé.
-
Úgy látom, te és én szobatársak
leszünk – mondja Lucasnak, aztán megpaskolja a vállát, amikor ellép mellette. -
Állati jól fogunk szórakozni, öregem – szól vissza a válla felett, és hangosan
nevetve kilép a házból.
Lucas
továbbra is mérgesen néz rám.
-
Hallottad, állati jól fogunk
szórakozni – ismétlem meg idétlenül Scott szavait, és ismét kitör belőlem a
nevetés.
-
Miért kell az összes haverommal
ennyire jóban lenned? – kérdezi bosszankodva, és elindul a lépcsők felé.
-
Ők az én barátaim is, úgyhogy nem
értem, mi a gondod? – feleselek, ahogy követem őt az emeletre. – Amúgy meg
Scott épp most mondta el, hogy meleg, de ezt te gondolom, már amúgy is tudtad.
-
Még szép, hogy tudtam. Nemcsak a
csapatkapitányuk vagyok, hanem a bizalmasuk is. Te is pontosan tudod, hogy
hogyan működik a dolog – folytatja a szócsatánkat.
-
Igen, pontosan tudom – mondom, és
bevágom magam mögött a szoba ajtaját, ahova Lucas behozta a cuccokat.
Megpördül
a tengelye körül, és hol rám, hol a zárt ajtóra pillant.
-
Azért viselkedsz így, mert
féltékeny vagy a meleg barátodra, ami valljuk be röhejes, vagy azért, mert az
apád már megint felülemelkedik az érzéseiden? – Lucas összehúzott szemöldökkel
néz rám. Nem tetszik neki a nyíltságom, ez nyilvánvaló.
-
Akkor szerinted mégis mit kéne
tennem? – kérdezi mérgesen.
-
Tedd, amit kér. Ha annyira fontos
neki, hogy ott legyél, akkor menj el az esküvőjére. – Lucas továbbra is
összeráncolt szemöldökkel, mérgesen néz rám, ezért folytatom. - Aztán, ha már
ott vagy, akkor mond el az összes barátjának, hogy mennyire értékeled, hogy
apád támogatja a rajzos terveidet. – Lucas összeszorítja a száját, de végül
képtelen magában tartani a nevetését.
-
Ez felérne egy öngyilkossági
kísérlettel. Apám nagyon, de nagyon pipa lesz rám.
-
Viszont tudni fogja, hogy képes
vagy kiállni magadért, és hogy nem játszadozhat veled, ahogy épp a kedve
tartja.
-
Gyere velem! Gyere velem az
esküvőre! – mondja izgatottan, és megfogja a testem mellett lógó kezemet.
-
Tudod, hogy nem lehet. Először is,
ha apád meglátna veled, kapásból megbuktatna biológiából, másodszor pedig, nem
hiszem, hogy sortban és trikóban elég szalonképes lennék az eseményen.
-
Még így is te lennél a legszebb és
legcsodálatosabb lány az egész teremben – suttogja, és összeérinti a
homlokunkat.
Elmosolyodom.
Örülök, hogy sikerült őt kibillentenem a mélyzuhanásból, amibe az apja üzenete
kezdte rángatni. Tudom, hogy mennyi mindennel kell minden egyes nap
megküzdenie. A legtöbben már összeroppantak volna a tehertől, de ő végig kiállt
az álmai mellett, és sosem adta fel. Mindenért keményen megdolgozott, és soha
nem vesz semmit adottnak.
-
Büszke vagyok rád, Lucas – mondom
gyengéden, mire a meleg tenyerébe fogja mindkét kézfejemet, és a szájához
húzza, hogy megcsókolja.
Lábujjhegyre
állok, és megcsókolom a száját, mintsem törődve azzal, hogy a folyosókon egyre
nagyobb a zúgolódás, és bármelyik pillanatban ránk nyithatnak. A pokol
legmélyebb bugyrába is lemennék, ha azzal levehetek némi terhet a válláról.
-
Az ott az én zsákom? – kérdezem,
és az ágy mellett heverő táskára mutatok.
-
Igen, miért? – kérdezi Lucas
értetlenül, ahogy ellépek mellette, és elhúzom a cipzárt.
-
Benne van a gépem – motyogom,
ahogy előrángatom a táska aljáról. Bekapcsolom, és gyorsan készítek egy képet a
szobáról.
-
Effie, mit csinálsz? – kérdezi
Lucas értetlenül.
-
Megörökítem az első veszekedésünk
helyszínét – mondom felé fordulva, mire Lucas elneveti magát.
-
Bocs, ha kiábrándítalak, de nem ez
volt az első veszekedésünk. Az akkor történt, amikor rám förmedtél a ház előtt,
miután lekapartam rólad Reedet.
-
Különös, de én nem emlékszem, hogy le kellett
volna rólam kaparni Reedet. Teljes mértékben ura voltam a helyzetnek. Amúgy
pedig arra értettem, hogy ez volt az első veszekedésünk, ami nem miattam tört
ki.
-
Ezért lefényképezted a helyet?
-
Igen. Van már képem… pár helyről.
Mind más-más elsőre emlékeztet veled.
-
Hát ez első veszekedésnek nem is
rossz – mondja, és a tarkómra csúsztatja a kezét, majd magához vonva ismét
megcsókol.
-
Na ebből elég! – robban be Kate a
szobába, amitől annyira megijedek, hogy szabályosan ellököm magamtól Lucast,
aki ettől hátratántorodik.
A homlokomra szorítom a kezemet, miközben
hangosan zihálok, amikor rájövök, hogy csak Kate az.
-
Te meg mit csinálsz itt? – kérdezi
tőle Lucas mogorván.
-
Én is örülök, hogy látlak, Öcsi –
szájal vissza Kate. – Gondoltam, el kél egy váll, amin sírhatsz Graham miatt,
de látom már találtál egy másikat. – Erre Kate rám kacsint.
-
Fogd be, Kate! –folytatja a
testvéri civódásukat Lucas.
-
Álljatok már le! – szólok rájuk. –
Örülünk, hogy te is itt vagy – mondom Kate-nek, és megöleljük egymást. – Bianca
is eljött?
-
Ma még vizsgázik, de holnapra itt lesz,
hogy aztán együtt ünnepelhessük meg a születésnapodat. – Miután elhallgat,
Lucast kezdi fixírozni. - Effie, találtam magunknak egy pofás kis szobát a
folyosó végén. Kérlek, foglald el, mielőtt valaki lenyúlja, mindjárt megyek én
is. – Igaz, hozzám intézi a szavait, de közben végig Lucast nézi.
Némán
biccentek, majd vetek még egy aggódó pillantást Lucasra, de végül kimegyek a
szobából, és csendesen becsukom az ajtót. Nekidöntöm a hátamat a falnak. Sem
Kate, sem pedig Lucas nem emeli fel a hangját, de Kate olyasmiről beszél, hogy
„El ne merd szúrni vele ezt a kapcsolatot”, meg hogy „Végre boldognak is látni,
és ezt neki köszönheted”. Amikor már biztos vagyok benne, hogy nem fognak
egymás torkának ugrani vagy üvöltözni, akkor ellököm magamat a faltól, és
megkeresem a Kate által említett szobát. Két dupla ágy van benne, így akkor is
elférünk, ha Bianca megérkezik.
Fáradtan
dőlök el a szépen megvetett ágyon. Még három nap, és beavatjuk az összes
barátunkat a kapcsolatunkba. Bár ha így folytatjuk, nem lesz kinek elmondani.
Scott úgy látszik, sejti, és Lucas azt mondta, Campbell egy ideje már tudja,
hogy mi megy közöttünk. Hála égnek, hogy J. J. nem sejt semmit. Jelenleg csak
ez számít.
-
Effie? – hallom meg pont az ő
hangját, ahogy óvatoskodva a nevemet mondja. Felemelem a fejemet az ágyról, és
ránézek. – Azt hittem, elaludtál.
-
Oh, bocs. Csak hosszú volt az út –
mondom.
-
A sátrak már állnak. A srácokkal
kint alszunk, a lányok pedig bent. Csak Scott és Bailey marad a házban. Kate
azt mondta, ellesztek itt ketten.
-
Persze, igen – mondom, közben
feltornászom magam ülő helyzetbe.
-
Minden rendben? – aggodalmaskodik.
– Jól érzed magad?
-
Nincs semmi gond – válaszolok, és
egy mosollyal erősítem meg a szavaimat.
-
Nos, mert arra gondoltunk,
játszanánk egy kis focit lent a parton. Beszállhatnál, ha van kedved. Ráférne
Campbell egójára, hogy egy lány egy kicsit beletaposson – mondja viccesen, mire
hangosan elnevetem magamat.
-
Az szuper lenne – mondom lelkesen,
közben J. J. felhúz az ágyról. Átkarolja a vállamat, így indulunk le a
földszintre.
-
Közted és Bailey között minden
oké? – kérdezi. Hirtelen kapkodni kezdem a levegőt, de igyekszem nem kimutatni
az idegességem. Lehet, hogy J. J. megsejtett valamit? – Csak, azért kérdezem,
mert mostanában eléggé kerülitek egymást. – Majdnem hangosan felsóhajtok
megkönnyebbülésemben.
-
Persze, jók vagyunk – mondom határozottan,
ahogy kilépünk a házból.
Látszólag J. J. megelégszik a
válaszommal, mert nem kérdezősködik tovább.
-
Kik játszanak még? – kérdezem,
hogy másfelé tereljem a beszélgetésünket.
-
Még most szedjük össze a srácokat.
A
házat megkerülve a tengerpart irányába sétálunk. A cipőmön keresztül is érzem,
hogy a homok mennyire meleg alattunk.
-
Valószínűleg két öt fős csapat
lesz csak. A lányok nemigen akarnak játszani – magyarázza. Cassie épp ebben a
pillanatban megy el mellettünk. Fürdőruhát és farmer sortot visel, a kezében
pedig egy pohár jeges italt visz, majd beleszippant a rózsaszínű szívószálba.
-
Cassie - szól utána J. J. -,
beszállsz a játékba, Édes?
-
Ezt a kört kihagyom, Bébi –
kiáltja vissza, közben kényelmesen elhelyezkedik az egyik napágyon, és már le
is hunyja a szemét, ahogy a nap felé fordítja az arcát.
J.
J. és én mosolyogva állunk meg a homokos part előtt emelkedő dombon, és onnan
nézzük, ahogy Scott és Campbell a homokban álldogálnak, és a tenger hullámzását
figyelik. Campbell az egyik kezében fel-le dobál egy focilabdát, közben
elmélyülten beszélgetnek valamiről. Parker, Kate és Lucas jelenik meg a ház
másik oldalától nem messze, mire Parker a srácok felé kezd szaladni, és a mit
sem sejtő Scott nyakába ugrik. Scott viccesen elhajtja, de közben mindketten
hangosan röhögnek. Kate elhelyezkedik Cassie mellett az egyik napágyon, és
látom, hogy beszélgetni kezdenek. J. J.-vel mindketten mosolyogva nézzük a
barátainkat. Amikor Lucas is odaér hozzájuk, mind egymás tenyerébe csapnak. Ez a pillanat csak akkor lehetne
tökéletesebb, ha J. J. tudna a kapcsolatunkról Lucasszal, és még örülne is
neki.
- Szuper őket így látni – mondja
álmodozó hangon J. J. – Ez fog a legjobban hiányozni, ha egyetemre megyünk. -
Nagyot sóhajtok, és igyekszem minden részletet az emlékezetembe vésni a mai
napból. Gondolni sem akarok arra, hogy mi lesz, ha nem kerülök be a RISD-re, és
vissza kell költöznöm Angliába.
-
Gyerünk, gyerekek, álljunk már
össze, mert nemsokára lemegy a nap! – kiáltja el magát Campbell, így J. J. és
én lesétálunk a partra.
-
Effie, te is beszállsz? – kiált
fel Campbell lelkesen.
-
Kell ide valaki, aki tudja is,
hogy hogyan kell játszani – mondom fellengzősen, mire Campbell hőbörögni kezd,
a többiek pedig mind hangosan felröhögnek. – Akarsz a csapatomban játszani,
hogy megízlelhesd a győzelem ízét? – folytatom a kekeckedést, de már én is
elnevetem magam.
-
Tudod, hogy mennyire imádnám, ha
minden egyes indulásnál az arcomba pucsítanál, de attól folyton állna a zászló.
Értetlenül nézek J. J.-re, aki csak
megrázza a fejét. Elneveti magát, hogy Campbell megint hülye helyzetbe hozott
azzal, hogy olyanról beszél, amit én nem értek.
-
Mit jelent az, hogy áll a zászló?
– kérdezem tőle nem túl hangosan, de Campbell így is hatalmasat röhög.
J. J. ökölbe szorítja a kezét, és megfeszíti
az alkarját, ezzel jelezve, hogy mire is utalt Campbell az előbb. Amikor
rájövök, mérgesen kapom vissza a fejemet a most már a röhögéstől fulladozó
Campbell felé.
-
Ezért szétrúgom a seggedet, Camp!
– fenyegetőzöm mérgesen.
-
Akkor, hogy lesznek a csapatok? –
kérdezi Scott, mire mind felé fordulunk.
-
Lehetnének a lányok a fiúk ellen.
És csakhogy biztosan meg tudjuk különböztetni a csapatokat, a lányok lehetnének
felső nélkül – veti fel Campbell, de erre már mind csak a szemünket forgatjuk.
Végül Kristine, Cassie barátnője az
egyetlen lány, aki tudja is, hogy hogyan kell játszani, és hajlandó is
beszállni. Szétosztjuk a csapatokat, így én Lucasszal, J. J.-vel, Parkerrel, és
Babe-bel leszek együtt. Lucas mind maga köré von minket.
-
Anderson, leszel a bíró? – kérdezi
Lucas az egyik csapattársától.
-
Persze, Öreg – válaszolja a srác,
és leteszi a sörös poharát a homokba, majd hozzánk kocog.
-
Kösz, haver! – Egymás tenyerébe
csapnak, majd Anderson elkezdi meghúzni a vonalakat a homokban.
-
Jól van, srácok – áll meg előttünk
Lucas. - Öten vagyunk, játszottunk már hasonlóan. Csak semmi hősködés, senki
nem akarja a ma estét kórházban tölteni. A szabályokat mindenki ismeri. – Lucas
lassan, és megfontoltan beszél, a hangja most is komoly és tiszteletet
parancsoló. Nem csoda, hogy ő a csapatkapitány. – A lányokat kizárólag a
derekuknál fogva lehet földre vinni – folytatja Campbellre függesztett
tekintettel, aki erre megforgatja a szemét. – Ha bármi miatt a lányok olyan
helyzetbe kerülnek, hogy a földön maguk alá szorítják a labdát, akkor tilos
rájuk feküdni. Akkor Anderson lefújja a játékot, és a csapat kap egy újabb down
próbálkozást.
-
Ha Effie beveri a fejét, hallottak
vagytok – szúrja közbe szigorúan J. J., és végignéz a társain.
-
Csak szórakozunk, de első a
biztonság – teszi hozzá Lucas.
-
Úgy beszélsz, mintha dugni
készülnénk – szól közbe Campbell, mire Lucas rosszallóan megrázza a fejét.
-
Campbell és én leszünk támadáskor
a quaterbackkek – folytatja tovább Lucas. - Kristine és Effie, mindketten
Centerek lesztek. Átadjátok a labdát, aztán egymást blokkoljátok. Effie – ahogy
magára hívja a figyelmemet, ránézek, mire a szívem izgatottan dobolni kezd, de
Lucas továbbra is magabiztos hangon folytatja -, ne felejtsd el, hogy Kristine
nem szokott játszani. Csak finoman, rendben? – Elmosolyodok, de biccentek a
fejemmel. - J. J. és Scott, ti lesztek a két fullback. Carter és Jamie pedig a
szélső elkapók, oké? – Mindkét srác biccent. – Kilson, Babe, ti lesz a két
tight end. Ennyi. Mindenki tudja a posztját?
-
Szóval, akkor snap alatt hozzá
lehet érni a csajok fenekéhez? – kérdezi idétlenül Campbell, mire Kristine
elpirul.
-
Kristine miatt a legutóbb
megfürdőztél a Friendship szökőkútban, úgyhogy a helyedben inkább csendben
maradnék – szól be neki Scott, mire hangosan felnevetünk.
Szóval
ő volt az a lány, aki végre kikosarazta a haveromat. Campnek inkább neki kéne
csapnia a szelet, és hagynia végre Maryt, és a vele járó negatív kapcsolatot is
a fenébe.
-
Fogjátok be! – mondja Campbell
mogorván, de most először látom, hogy zavarba jött egy lánnyal kapcsolatos
incidenstől. Lehet, hogy ők ketten előbb egy pár lesznek, mint azt bárki
gondolná.
-
Kezeket be, srácok! – kéri Lucas,
és tenyérrel lefelé benyújtja a kezét a kör közepére. Mind egymásra rakjuk a
tenyerünket. – Hajrá farkasok! – kiáltja el magát Lucas, mire mind lelkesen
megismételjük a biztatást, és a magasba lendítjük a karunkat.
A srácok vállon veregetik egymást, majd
mind csapatokra oszlunk.
-
A lányok döntsenek a feldobásról –
mondja Anderson, aki most a bíró szerepét tölti be, mire mindketten elé
sétálunk, míg a csapattársaink körbe vesznek minket.
-
Effie, fej vagy írás? – kérdezi
tőlem a bíró.
-
Fej! – mondom magabiztosan.
-
Akkor Kristiné az írás – mondja
felé fordulva, mire ő beleegyezően biccent.
Anderson a tenyerébe fogja az érmét,
feldobja, majd a kézfejére csapja. Lassan veszi el a tenyerét az érme fölül.
-
Fej! – kiáltja hangosan, és a
csapatunkra mutat.
-
Kezdőrúgást akarsz, vagy a pálya
oldalát akarod megválasztani? – kérdezi tőlem Anderson.
-
Legyen a kezdőrúgás – válaszolom.
Mindkét csapat félrevonul, és miután
szorosan körbe állunk, és átöleljük egymás vállát, gyorsan megbeszéljük a
felállást.
-
Oké. Effie, el akarod rúgni a
labdát? – kérdezi tőlem Lucas.
-
Persze – válaszolom határozottan.
A rögbiben sokkal többször rúgjuk a labdát, sima ügy lesz.
-
Amint felállunk a támadáshoz –
folytatja Lucas -, Effie hátraadja a labdát, én pedig a snap után azonnal
Parkernek passzolok a bal szélre. J. J., Babe, állítsatok félre, akit csak
tudtok, addig én kievickélek a tömegből, aztán Parker te előre passzolsz, és én
elviszem legalább húsz yardot. Talán harmincat. – Középre teszi a kezét, és
mind buzdítóan felkiáltunk.
Felállítom a labdát, és bemérem, hogy
hova is akarom, hogy érkezzen. A pályánk közel sem akkora, mint egy rendes
focipálya, ezért óvatosnak kell lennem, hogy ne menjen túl, vagy meg kell
ismételnem az egészet. Teszek néhány lépést hátra, és kifújom a levegőt.
Számtalanszor csináltam már ezt a rögbiben. Amúgy sem babra megy a játék,
hiszen csak szórakozunk. Előre lendítem a lábamat, mire a labda a magasba
repül, és majdhogynem pontosan ott landol, ahol terveztem, a tízyardos
vonalnál.
-
Ez szuper volt! - mondja J. J., és
elismerően megpaskolja a vállamat.
Campbell csapata feláll támadáshoz, mi
pedig védekezéshez. Kristine ügyesen játszik, biztos vagyok benne, hogy van
néhány báty vagy unokatesó a tudása mögött. Keményen védekezünk, mindkét csapat
felváltva szerez pontokat. A huddle alatt csak Lucas és én, a center
beszélhetünk a következő játék taktikájáról. Akárhogy is próbálom erőltetni,
hogy hagyjon futni, mindig úgy intézi a játék menetét, hogy engem kihagyjon a
keményebb összetűzésekből. Értem én, hogy félt, de most csak szórakozunk, nem
vérre megy a játék. Ezért is lepődöm meg annyira, amikor Parker váratlanul
nekem dobja a labdát. Lucas és Campbell a földön fekszenek, az ellenfél szélső
elkapója Jamie, pedig szélsebesen rohan felém. Hallom magam mögött J. J.
hangját, ahogy azt kiabálja, fussak.
Előre lódulok, és szedni kezdem a lábamat, ahogy csak bírom. Futás
közben látom a szemem sarkából, hogy Lucas kétségbeesetten felugrik a földről,
és utánam ered, de könnyedén lehagyom.
Gyorsan lerakom a labdát magam elé, hogy elrúgjam, még mielőtt az
ellenfél beérne. A lábam már a levegőben van rúgásra készen, amikor Jamie
átfogja a derekamat, és elemel a földtől. Érzem, hogy a levegőben megfordít,
hogy ne én essek alulra, így a mellkasán landolva érkezem a földre.
-
Szabálytalanság! – harsan Anderson
éles hangja.
Valami nincs rendben. Lenézek a mellkasomra,
és ekkor döbbenek rá, hogy Jamie a mellemet fogva szorít magához. Amikor rájön,
hogy a keze ingoványos helyekre tévedt, gyorsan elkapja azt, és ideges
magyarázkodásba kezd. Szegény legalább annyira zavarban van, mint én.
-
Sajnálom, Effie, sajnálom,
véletlen volt. Csak nem akartam, hogy a földre ess – hajtogatja, miközben
legördülök róla.
Látom rajta, hogy nagyon restelli a dolgot. Ekkor fut be J. J., és idegesen összenyalábol
a földről.
-
Te meg vagy húzatva? – kiabál rá
szegény srácra, közben elkezdi leporolni a kezemről a homokot. - Megmondtam,
hogy Effie-nek nem eshet baja!
-
J. J., hagyj már! – szólok rá
bosszankodva, pont amikor megérkezik Lucas.
Megragadja a karomat, és maga felé fordítva
végigfut a szemével. Amikor meggyőződik róla, hogy nem esett bajom, mérgesen
Jamie-re kapja a fejét.
-
Ez meg mi a franc volt, Stone? –
kérdezi dühtől elmélyített hangon. Megérintem a karját, hogy ne csináljon semmi
ostobaságot.
-
Bailey, sajnálom, csak nem
akartam, hogy megüsse magát – mondja Jamie egyre kétségbeesetten. - Effie, ne
haragudj, kérlek! Véletlen volt! – Jamie arca totál kétségbeesett, szinte
biztos, hogy nem játszott még együtt lányokkal soha, és az sem segít, hogy J.
J. és Lucas rászálltak szegényre.
-
Jamie, semmi baj – mondom
nyugtatólag, és hátat fordítok Lucasnak, hogy ránézhessek a fiúra. - Hat éves
korom óta játszom együtt srácokkal, nem ez volt az első, hogy valaki
véletlenül… hozzáért – mondom mosolyogva, mert szegény srác, még mindig halálra
váltan néz rám.
-
Hozzáért? – kérdezi J. J. mérgesen.
- Te megtapiztad Effie me…
-
Elég, J. J., elég! – szólok rá, és
gyorsan elé állok, amikor Jamie felé akar rontani. Lucasra pillantok, aki
gyilkos tekintettel méregeti a csapattársát. - Jamie csak nem akarta, hogy alá
essek. Véletlen volt! Máskor is történt már ilyen.
-
Mindenki rendben van? – fut
hozzánk Campbell és Anderson is, és végignéznek a társaságunkon.
-
Minden a legnagyobb rendben, ugye
srácok? – kérdezem jelentőségteljesen. – Nem kellett volna lefújnod, csak mert
Jamie levitt a földre. Ez még nem szabálytalanság, csak mert lány vagyok, ha
jól tudom.
-
Nem Jamie szabálytalankodott,
hanem te – mondja Anderson nyugodt hangon.
-
Hogy mi?! – kapom felé a fejemet.
- Nem volt semmilyen szabálytalanság! – kiáltok fel felháborodottan.
-
A line of scrimmage-en kívül
voltál, ott már nem rúghatsz – mondja Anderson, mire rájövök, hogy igaza van. A
fociban, ebben mások a szabályok.
-
Nem rögbizünk, Baby, hogy
összevissza rugdoshasd a labdát – szól be Campbell, mire felkapom a labdát a
földről, és a mellkasának dobom.
-
Gyerekek, a nap mindjárt lemegy.
Ez lesz az utolsó játék! – kiáltja el magát Anderson.
A jelenlegi állás szerint Campbell
csapata három ponttal vezet, ezért touchdown-ra van szükségünk a nyeréshez.
Lucasszal ismét összeállunk, és
meglepődök, amikor a vállamra a teszi a kezét, mielőtt beszélni kezdene.
-
Jól játszol – dicsér meg. – Nem
fáj a fejed?
-
Nem, jól vagyok – válaszolom az
adrenalintól felfokozottan.
-
Baromira szexi vagy így. Meg
akarlak csókolni – mondja mély hangon, és elmosolyodik a meglepődött tekintetem
láttán.
-
Azt hiszem, azzal még egy kicsit
várnod kell. Még meg kell nyernünk egy játékot – mondom mosolyogva. Örülök,
hogy már sokkal jobb hangulatban van, mint korábban. – Szóval mi a taktikánk,
kapitány? – kérdezem.
-
Figyelj, ehhez gyorsnak kell
lenned, menni fog? – kérdezi izgatottan.
-
Hallgatlak.
-
Rendben. Szóval, el kell jutnunk
az end-zone-ba, de nem lesz könnyű. Campbell tudja, hogy kell a touchdown,
ahhoz hogy nyerhessünk, ezért számít rá, hogy azzal próbálkozunk majd. Amúgy
pedig örök versengő, nem fogja csak úgy hagyni, hogy besétáljunk a térfelére.
Szóval ügyesnek és gyorsnak kell lenned.
-
Szóval engeded végre, hogy én
csináljam a rusht? – Egészen izgatottá válok.
-
Igen, csinálhatod. De ha lehet,
akkor több csapattársam ne tapizzon meg, oké?
-
Még szerencse, hogy tegnap este véletlenül
hozzáértél a mellemhez. Elég gáz lett volna, ha Jamie beelőzött volna téged –
mondom halkan kuncogva.
-
Elfelejtettem úgy tenni, mintha
véletlen lett volna – mondja, mire majdnem kitör belőlem a nevetés.
El
sem hiszem, hogy egy ilyen intim dologról képesek vagyunk viccelődni. Mégis jó
érzés, hogy nem érezzük feszélyezve magunkat amiatt, ami történt.
-
Szóval, térjünk vissza a rushra –
folytatja ismét komoly hangon. - Snap után először húzódj minél hátrébb.
Campbell nem számít majd rá, hogy hagyom, hogy te menj előre, és ezt kell
kihasználnunk. Zavard össze Kristine-t, addig én adok egy rövid passzt J.
J.-nek, aki visszaadja nekem egy oldalpasszal. Közben te használd ki a káoszt,
a lényeg, hogy maradj észrevétlen. Ha nálam van a labda, kezdj el futni, ahogy
csak bírsz, előre fogom passzolni. A pálya nem túl hosszú, simán el fogod tudni
kapni, aztán befutsz vele az end zone-ba. Ne felejtsd el, hogy itt nem kell
letenned, mint a rögbiben, csak fuss át vele. Addig én feltartóztatom
Campbellt, hogy szabad legyen az utad. Carter és Babe blokkoljanak. Nem akarom,
hogy megsérülj, oké? Szóval csak okosan.
-
Nem lesz gond! - mondom magabiztosan.
-
Megvan a kód?
-
Meg! – mondom harciasan, és
összeérintjük az öklünket.
Mindkét csapat feláll a kezdőbe.
Felveszem a labdát, és előrehajolok.
-
FB Short Hook Lateral 45 Y Stick –
kiabálom a csapattársaimnak. Fogom a labdát, és átadom Lucas kezébe, aki már
készenlétben áll. Próbálok hátrébb húzódni, de látom Kristine-en, hogy fáradt,
és legszívesebben befejezné már a játékot. Meg sem próbál igazán védekezni.
Szaladni kezdek a pálya szélén előre, közben a labda már J. J.-nél van, aki
azonnal visszaküldi azt Lucas kezébe egy ügyes oldalpasszal. Lucas egy ravasz
manőverrel kikerüli Campbellt, és futni kezd előre. Olyan sebesen szedem a
lábam, ahogy csak bírom. Kikerülöm Kilsont, pont miután J. J. leviszi őt a
földre. Campbell egy kicsit későn, de végül rájön, hogy mi is történik, és
miért futok Lucas után, így már nem őt, hanem engem kezd el hajtani. Lucas
lelassít, hogy beérjem, aztán előre dobja a labdát, mire rohanni kezdek, de
Campbell a nyomomban lohol. Felugrom a levegőbe. Lucas passza erős, és a labda
keményen csapódik a tenyerembe, de mit sem törődve vele visszahuppanok a földre.
Campbell egyenesen felém rohan, mögötte Lucas lohol, hogy megállítsa. Szaladni
kezdek az end zone felé, amikor megérzem Campbell kezét a hátamon. Próbál a
pólómba markolni. Aztán már csak azt hallom, hogy hangos puffanással a földre
zuhan. Valószínűleg Lucasnak sikerült beérnie, és a földre vinnie, mielőtt
elérhetett volna. Hangosan ordítva rohanok be a vonal mögé, Touchdown-t
szerezve a csapatomnak. Az ezért kapott hat pont elég arra, hogy behozzuk a
lemaradást, és három pont előnnyel megnyerjük a játékot. Amikor megfordulok,
rajtam kívül mindenki a földön hever. Campbell nevetve néz rám, miközben a
földön hasal, mellette Lucas hanyatt fekszik felhúzott térdekkel, és hangosan
zihál.
-
Nyertünk! – kiáltom el magamat,
mire a csapattársaim üdvrivalgásban törnek ki.
J. J. hozzám szalad, és magához ölel,
miközben elemelkedek a földtől. Hangosan nevetünk, miközben fel-le ugrál velem
a karjai között. Lucas mögém lép, és átölel minket, majd csatlakozik hozzánk
Parker és Babe is. Mind ugrálva kiabáljuk, hogy nyertünk. Szerintem a fiúk
azért is ennyire boldogok, mert közben folyamatosan sört vedeltek. Amikor
elengedjük egymás vállát, az ellenfeleink felé fordulunk. Campbell
összeszorítja a száját, hogy visszatartsa a nevetését, és tetetett
bosszankodással rázza a fejét. Feltámaszkodik a térdére, és lassan felnyomja
magát álló helyzetbe.
-
Mondtam, hogy szét fogom rúgni a
segged – mondom viccesen, aztán kinyújtom felé a karomat, mire ő megragad, és
magához ránt, hogy aztán a levegőbe emeljen, és jól megszorongasson.
-
Oké, hivatalosan is mind
undorítóak vagyunk, irány a zuhany, srácok! – kiáltja el magát J. J., mire mind
elindulunk a ház felé. J. J. magához von, és ismét a vállamra teszi a kezét.
-
Remélem, nem purcantál ki
teljesen, mert még csak most jön a java – mondja lelkesen.
Szia!
VálaszTörlésEz hihetetlenül aranyos fejezet volt!!! :) Nagyon összeszedett és szakszerű sportbeszámolót kaptunk. ;) Imádom az ilyen fejezeteket. :) Feldobtad a péntek estémet! :)
Puszi,
F
Kedves F. Köszönöm, hogy jöttél kommentelni. Örülök hogy tetszett, bár én magam sosem fociztam és hosszú órákba telt kislilabizálni a szabályokat, de igyekeztem jól leírni. :D Várlak vissza a következőnél is, addig is szép hétvégét!
VálaszTörlés