Valahol az ébrenlét és az álom között
lebegek. Amikor kinyitom a szemem, odakint már világos van. Túlságosan világos.
A kezembe veszem a telefonom, hogy megnézzem mennyi az idő, de amikor fel
akarom éleszteni, rájövök, hogy le van merülve. Tegnap hajnali egyig beszéltünk
Lucasszal telefonon. Ma van az utolsó tanítási nap a tavaszi szünet előtt,
ezért remélem, a tanárok nem tartogatnak nekünk meglepetés teszteket, mert az
agyam épp hulla fáradtan rogyik vissza a párnák közé.
Felteszem a mobilomat a töltőjére, de annyira
le van merülve, hogy beletelik egy kis időbe, mire életre tudom kelteni. A
telefonom órája szerint alig tíz percem maradt elkészülni, ha nem akarok
elkésni, így szélsebesen kipattanok az ágyból, és a szekrényemhez szaladok.
Találok egy inget, de szoknyát sehol. Bosszankodva rohanok be a mosószobába,
közben a gombokkal vacakolok. Odabent egy hatalmas halom ruhát találok, ami
mind vasalásra vár. Szétzilálom az egészet, mire végre ráakadok egy egyen
szoknyára. Néhány ruha a földre esik, azokat felnyalábolom, és visszadobom a
kupac tetejére. Julie meg fog ölni, ha ezt meglátja.
A hajamat
persze szerencsésen elaludtam, így elöl enyhén feláll. Kétszer áthúzom rajta a
fésűt, de másra már tényleg nem maradt időm. Megmosom a fogamat, aztán felkapom
a hátizsákom, és kirohanok a szobámból. Az utolsó két lépcsőfokot kihagyom, és
hangosan csattanva ugrom le a földszintre.
Amikor
beszaladok a konyhába, George épp az aznapi újságba van merülve, és a kávéját
kortyolgatja. Julie-t sehol sem látom, mostanában már korán elmegy itthonról. A
bátyámhoz szaladok, és puszit nyomok az arcára. Ebben a pillanatban odakintről
hangos dudálás hallatszik, így mindketten felkapjuk a fejünket. Újabb dudálás
harsan, sokkal hosszabb, mint az előző, így szaladni kezdek az ajtó felé.
-
Szép napot, bratyó! Délután sietek
haza! – kiáltok hátra a vállam felett.
-
Kitartást! Délután már tavaszi
szünet – szól utánam, én meg mosolyogva kirohanok az ajtón.
J. J. türelmetlenül toporog az autója
mellett. Bosszúsan az órájára mutogat.
-
Gyerünk már, szedd a lábad! Mind
elkésünk! – sürget idegesen, mire a kocsihoz rohanok, és szabályosan bevetődök
hátulra. Campbell idétlenül vigyorog rám.
-
Jó reggelt, szépségem! – hajbókol.
-
Szállj le róla, Campbell! – Lucas
fordul hátra
az anyós ülésről. Eddig fel sem tűnt, hogy ő is itt van.
az anyós ülésről. Eddig fel sem tűnt, hogy ő is itt van.
-
Szia, Bailey – köszönök neki is.
Próbálok minél természetesebben beszélni, több-kevesebb sikerrel.
-
Szia, Effie – mosolyog rám.
Szerencsére J. J. épp el van foglalva
azzal, hogy bosszankodjon, különben biztosan észrevette volna, hogy Lucas
túlságosan bensőségesen ejti ki a nevemet.
Kapkodva bekapcsolja a biztonsági övét, és kifarolunk a felhajtónkról.
-
Próbáltalak hívni, de elérhetetlen
vagy – mondja J. J. mérgesen. - Elfelejtetted, hogy felveszlek?
-
Sajnálom. Lemerült a telefonom.
-
Mostanában elég sok mindent
elfelejtesz. Totál szétszórt lettél – morogja tovább.
-
Ja, pont úgy viselkedsz, mint J.
J., amikor beleszeretett Cassie-be. Hetekig rózsaszín köd volt az agyában. –
Érzem, hogy az arcom égni kezd, ezért lehajtom a fejemet, és a hajamat
babrálom, mintha le akarnám simítani.
-
Nem vagy vicces, Camp – puffog tovább a
barátom. - Este is próbáltalak hívni, Eff, de folyton foglaltat jelzett.
-
Öhm… igen, mert… mert Rose néni
felhívott Londonból. Néha elfelejti, hogy itt öt órával több van – nevetek
zavaromban.
-
Inkább talán kevesebb – motyogja mellettem Campbell, és úgy néz rám, mint akit
rajtakapott egy oltári nagy hazugságon.
-
Igen, úgy értettem, kevesebb –
javítom ki magamat idegesen. - A lényeg, hogy sokáig beszélgettünk, ezért későn
feküdtem le. Sajnálom – teszem hozzá, de alig tudok elfojtani egy mosolyt,
Lucas vigyorgó arcát látva.
-
Remélem, nem késünk el miattad,
mert ma le kell adnom Miss Montgomerynek egy beadandót még kilenc előtt.
-
J. J., hagyd már békén, mondta,
hogy sajnálja – kel Lucas a védelmemre.
-
Jól van, bocsánat – sóhajt egy
nagyot a barátom, és próbál az útra koncentrálni.
Odakint máris kezd meleg lenni, így a
kocsiban még rettenetesebb a hőség a négy bezsúfolódott testtől.
-
J. J. bekapcsolnád a légkondit? –
kérem, közben kigombolom a blézeremet, és lecsúsztatom a vállamról.
-
Váváváóó, kislány! – kiált fel
Campbell teljesen váratlanul. - Nem tudtam, hogy ma peep show-t tartasz a
kocsiban. J. J., ezentúl minden reggel veletek jövök! – Campbell idétlen
röhögésbe kezd, mire Lucas és J. J. egyszerre kapják hátra a fejüket.
Értetlenül nézek végig magamon, amikor rájövök, hogy mindössze két gombot
gomboltam csak be az ingemen.
-
Jesszusom, forduljatok el! –
kiáltok fel kétségbeesetten, és összeszorítom magamon az anyagot. Még jó, hogy
ez nem a folyosón vagy az egyik tanórán történt meg. Elhúzódom Campbelltől, és
kapkodva összegombolom az ingemet.
-
Igazán nincs miért
szégyenlősködnöd, bébi – szólal meg Campbell, miközben kifelé bámul az ablakon.
– Szuper jól néznek ki a csajok abban a csipkés csodában.
-
Fogd be, Campbell! – szól rá Lucas
mogorván, miközben egyenesen a szélvédőre mered.
~
A történelem és az irodalom halál
unalmasnak bizonyul. Látszik a tanárokon, hogy alig várják, hogy végre
megkezdődjön a szünet, amit ők legalább annyira, ha nem jobban vágynak, mint a
diákok. Mivel kihagytam a reggelit, farkas éhesen állok sorba ebédért. Az
asztalnál csak pár srác tengődik, a többiek még nem értek ide. A töri tanár egy
kicsit korábban engedett el minket. Amikor a fiúk beözönlenek az ebédlőbe, az
egész helyiség megtelik a mély hangjukkal.
Campbell idétlenül Lucas hátára ugrik, és összeborzolja a haját.
Hangosan zúgolódnak, mind nagyon izgatottnak tűnnek. J. J. lehuppan mellém a
szokásos helyére, és izgatott magyarázásba kezd:
-
Scott apja beleegyezett, hogy a
tengerparti házukban töltsünk néhány napot a szünetből. Ma indulunk, és
vasárnap reggel jövünk vissza. Mit mondasz? – Lenyelem a számban lévő falatot,
és zavartan nézek rá.
-
Azt, hogy… tök jó nektek? – nézek
rá kérdőn, de J. J. csak elneveti magát. Már megint lemaradtam volna valamiről?
-
Nem, Effie! Ébresztő! Te is jössz
velünk!
-
Hogy micsoda? Tudod, hogy George
nem enged el, ha csak fiúk lesznek ott.
-
Ez benne a legjobb! Jön Cassie is,
és a barátnője Kristine, meg még pár pomponos csaj. – Összehúzott szemmel nézek
rá. Tudom, hogy a többi alatt Elice-t és Maryt érti. – Hatalmas buli lesz,
jönnöd kell! Gondolj csak bele, ott ünnepelhetnénk a születésnapodat. Majd én
rádumálom George-dzsot – mondja magabiztosan, és megpaskolja a kezemet.
Az
összes asztalunknál ülő srác szeme rám mered, mind a válaszomat várják. Lucasra
pillantok, aki féloldalas mosolyra húzza a száját, és egy aprót biccent a
fejével.
-
Rendben – sóhajtom, erre mind
éljenezni kezdenek.
-
A focicsapat legnagyobb szurkolója,
a mi kis Elisabeth-ünk végre nagykorú lesz! – kiáltja el magát Campbell, mire hatalmas
üdvrivalgás tör ki. Az ebédlőt ügyelő tanárok alig bírják lecsillapítani a
fiúkat.
A
srácok egész ebéd alatt azt tervezgetik, hogy mikor induljunk, és honnan
szerezzék be azt a temérdek alkoholt, amit elfogyasztani szándékoznak a
következő napokban. A születésnapom remek indokul szolgál nekik, hogy
lelkiismeret-furdalás nélkül berúghassanak.
~
Meglep, hogy J. J. mennyire könnyedén rá
tudja beszélni a bátyámat, hogy engedjen el velük. Miután kikérdezi tőlünk,
hogy hova megyünk és meddig maradunk, illetve, hogy kik jönnek még, kicsit
vakargatja az állát, aztán beleegyezően bólint. Úgy látszik, eleget
bizonyítottunk Lucasszal, és tudja, hogy képesek vagyunk felelősségteljesen
viselkedni akkor is, ha kettesben vagyunk, mert fenn sem akad azon, hogy ő is
ott lesz. Bár lehet, hogy ez csak J. J. jelenlétének tudható be.
-
Egy óra múlva legyél kész, Eff! –
kiált hátra a válla felett J. J., ahogy leugrál a veranda lépcsőjén, majd
integetünk egymásnak, amikor átszalad az úttesten.
Nem
sok időm marad bepakolni. Sietnem kell, ha el akarok készülni, mire a fiúk
értem jönnek. Előásom a sátrunkat az alagsorból, mert azt mondták, a házban
nincs elég hely mindenkinek. Jobbnak látom, ha felkészülten megyek, így
biztosan nem kell a szabad ég alatt aludnom. Hálózsákot is pakolok, és mivel az
idő április révén már melegedni kezdett, fürdőruhával is készülök. Alighogy
behúzom a táskámon a cipzárt, lentről dudálás harsan.
George kikísér J. J. kocsijához, a
vállán cipeli a hátizsákomat. Lucas, Parker és Campbell állnak az autó körül,
és a csomagokat igazgatják. George kezet fog mindenkivel, a fiúkon látszik,
hogy mennyire tisztelik őt. Lucas baseball sapkát visel, ami alól enyhén kilóg
a szőke haja. George-dzsal váltanak egy jelentőségteljes pillantást, miközben
kezet ráznak.
George és J. J. segíti felrögzíteni a
csomagjaimat a kocsi tetejére. Alig várom, hogy elinduljunk. Az, hogy végre nem
matekpéldák megoldásával kell töltenem a délutánjaimat, máris sokkal inkább
feldob. Az pedig, hogy a barátaimmal lehetek, csak hab a tortán.
-
Bailey, tudnál segíteni egy
kicsit? – kérdezi tőle George. - Azt hiszem, van némi extra túra holmink a
garázsban. - George-ra kapom a tekintetemet. Tudom, hogy miben sántikál.
Szentbeszédet fog tartani Lucasnak a hétvégi miheztartásról. Úgy látszik, azért
annyira mégsem bízik bennünk. Épp utánuk bámulok, amikor George megtorpan.
-
Effie, segítenél, nem vagyok benne
biztos, hogy melyik dobozban vannak. – Ha nem lennének itt körülöttem a
többiek, most a kezembe temetném az arcomat, és hangosan vonyítanék. Miért
csinálja ezt? Totál ciki az egész.
Utánuk kullogok a garázsig. George karba
tett kézzel várja, hogy Lucas és én megálljunk előtte. Nem tudom, hogy Lucas
csak remekül leplezi, hogy ideges, vagy tényleg ennyire magabiztos, mert csak
lazán zsebre dugja a kezét, amikor megállok mellette. Bosszúsan nézek
George-ra, remélem, látja rajtam, hogy mennyire nem tetszik a lejáratási hadjárata.
-
Azt hiszem, mindketten tudjátok,
hogy miért hívtalak ide titeket. – Kezd neki határozottan a bátyám. Pontosan
olyan szigorúan beszél hozzánk, mint amikor a focipályán csapatkapitányként
utasításokat oszt ki.
-
Nem, ötletünk sincs – mondom
szarkasztikusan, mire Lucas meglöki a könyökével a kezemet, George pedig küld
felém egy mérges pillantást. – Hallgatunk – morgom szemforgatva.
-
Én is voltam tizennyolc éves,
pontosan tisztában vagyok azzal, mennyire erős bennetek a szexuális vonzalom a
másik iránt. És az, hogy most elmentek szülői felügyelet nélkül, az azt az
érzést keltheti bennetek, hogy többet is megengedhettek magatoknak, és hogy
utat engedhettek ennek a vágynak. De ne felejtsétek el, hogy azok a döntések,
amiket most hoztok meg, következményekkel járhatnak. – Elhallgat, majd Lucasra
néz, és hozzá intézi a szavait. – Tisztában vagyok vele, hogy korábban együtt
voltál egy másik lánnyal, és hogy valószínűleg sokkal tapasztaltabb vagy a
húgomnál, de ő még nem volt együtt másik fiúval, neki nincsenek ilyesfajta
tapasztalatai.
-
George! – csattanok fel
megkínzottan. Miért kell arról beszélnie, hogy én még szűz vagyok? Tök megalázó
az egész. A bátyám viszont leint a kezével.
-
Csak azt kérem, tartsd ezt észben.
Tiszteld azt, amit adni készül neked. – Legszívesebben kirohannék nemcsak a
garázsból, hanem az egész világból. – Látom, hogy mennyire boldog a húgom mióta
veled van, és ennek örülök, nagyon. Abba sem szólok bele, hogy kivel osztjátok
ezt meg. Csak azt kérem, hogy akárhogy is döntötök, legyetek benne biztosak,
hogy később ne kelljen emiatt hazudnotok.
George megölel, és ad az arcomra egy
puszit, aztán legnagyobb meglepetésemre megöleli Lucast is, és amolyan
férfiasan egymás hátára paskolnak.
-
Érezzétek jól magatokat – mondja a
legnagyobb meglepetésemre, majd elindul a házba vezető garázsajtóhoz, még mi
továbbra is mozdulatlanul állunk, és őt bámuljuk. – Ja, a sarokban van néhány
pokróc meg lámpások – szól hátra George. -
És használjatok óvszert. A tinédzser terhesség létező dolog.
-
Jesszusom – motyogom magam elé
lesújtva.
-
Gyere – mondja Lucas enyhe
mosollyal az ajkán, és a hátamra teszi a kezét. A fal mellett álló polcokhoz
lépünk, leszedegetem a takarókat, és Lucas karjára rakosgatom.
-
Ne haragudj emiatt – motyogom
anélkül, hogy ránéznék.
-
Csak félt téged, aggódik. Ez
természetes. Ugyanezt tenném, ha Kate-ről lenne szó.
Hálásan mosolygok rá, amiért ilyen lazán
veszi a dolgot.
-
Mit szöszmötöltök? – riaszt meg J.
J. kiáltása a garázsajtóból. – Mind készen vagyunk, gyertek! – Felkapok még két
hálózsákot, és azokat is kivisszük a kocsihoz. Campbell már az első ülésről
mosolyog ránk, így mindketten bemászunk hátra. Parker ül a jobbomon, Lucas
pedig a balomon. Egy kicsit közelebb húzódom hozzá, mert tudom, hogy senkinek
nem fog feltűnni, ha enyhén összeér a karunk. Így máris elviselhetőbb lesz a
közel három órás kocsiút. A fiúk lelkesen kurjantgatnak, amikor végre
kifarolunk a ház elől.
-
Először Scott-hoz megyünk, ott
találkozunk a többiekkel. Onnan indulunk majd le együtt a nyaralóhoz –
magyarázza J. J. az útitervet.
Még félúton sem vagyunk Scott házához,
amikor Campbell előhúz egy laposüveget a hátizsákjából, és a kezembe nyomja. Akármi
is van benne, végigégeti a torkom.
-
Mi a fene ez? – kérdezem krákogva,
a szemem is könnybe lábad, ahogy továbbadom Parkernek.
-
A szülők alkoholos szekrénye –
jelenti ki Campbell.
-
Az meg mi? – kérdezem.
-
Összeöntesz mindent, amit a
szüleid alkoholos szekrényében találsz. Szinte garantáltan szétcsaphatod vele
magad egy egész estére – válaszolja Campbell, mire elfintorodom.
-
Nem ezért kaptál múltkor két hét
szobafogságot? – kérdezi Parker, de Campbell csak megrántja a vállát, mire
Parker ismét meghúzza az üveget. Ha ez így folytatódik, a fele bagázs részeg
lesz, még mielőtt odaérnénk a nyaralóhoz.
-
Bailey? – kérdezi Parker krákogva,
és felé nyújtja a flaskát. Bailey elutasítóan megrázza a fejét anélkül, hogy
felnézne a telefonjából. Azt nyomkodja, mióta elindultunk.
Scotték háza előtt öt autó parkol a
miénkkel együtt. Összesen tizenheten megyünk le a házhoz. Amíg a többiek
megbeszélik az útvonalat, és azon veszekednek, merre érdemes menni, hogy
elkerüljük a szünet miatti forgalmat a tóhoz vezető utakon, a tömegben Lucast
kezdem el keresni. J. J. autója mellett áll, a hátával a kocsi oldalának
támaszkodik. Lehajtott fejjel áll, és mereven bámulja a telefonját. A sapkája
miatt nem látom az arcát, de a merev testtartásából így is azonnal tudom, hogy
valami gond van. Odasétálok hozzá, és tisztes távolságban megállok előtte.
-
Minden rendben? – szólok oda neki,
mire felkapja a fejét, és erőltetetten elmosolyodik, amikor rám néz.
-
Persze – mondja lazán.
-
Tudod, pontosan olyan rosszul
hazudsz, mint én. – Enyhén elmosolyodom, Lucas viszont elkomorodik. – Valami
baj történt? – kérdezem rosszat sejtve.
-
Hát, ami azt illeti, Graham épp
befagyasztotta a bankszámlámat – mondja mérgesen, és meglengeti a telefonját a
kezében.
-
Úgy érted, hogy nem ad pénzt? –
kérdezem megütközve.
-
Csak annyit hagyott, hogy ne
halljak éhen.
-
Miért? – kérdezem értetlenül.
-
Reggel küldtem neki egy üzenetet,
és megírtam neki, hogy nem megyek az esküvőjére, mert nincs kedvem végignézni,
hogy elveszi az egyik a pénzéhes barátnőjét. Mire hazaértem, egy futárral
küldetett egy rohadt Ralph Lauren öltönyt, és most van képe ezt csinálni. –
Lucas próbálja elfojtani a dühét.
-
Szóval, ezzel próbál meggyőzni,
hogy elmenj? – kérdezem. Teljesen elszomorít, hogy ez csak egy újabb forrása a
problémáknak, ami miatt ismét aggódnia kell.
-
Akárhogy is, rohadtul meggyőző tud
lenni. – Ellöki magát a kocsi oldalától, és elindul a barátainktól ellenkező
irányba. Mindkét kezét a hajába fúrja, és idegesen kifújja a levegőt.
Bátortalanul utána indulok.
-
Szeretnéd, hogy magadra hagyjalak?
– kérdezem, mert tiszteletben akarom tartani, ha erre vágyik, de reménykedem
benne, hogy nem küld el.
-
Ne, kérlek, ne – mondja, majd
megáll, és hátrafordulva vágyakozva rám néz. Mögém pillant, a kocsiknál
gyülekező barátainkra, majd ismét vissza rám. - Gyere utánam – kéri, így
gyorsan utána eredek.
Találunk egy kis sikátort két ház
között, így oda húzódunk be. Abban a pillanatban, hogy eltűnünk a kíváncsi
szemek elől, Lucas nyakába kapaszkodom, és összeérintem a homlokunkat.
-
Sajnálom, kérlek, ne aggódj
emiatt, megoldjuk valahogy. – Elhúzódom, hogy a szemébe tudjak nézni. Lucas átfogja az egyik kezemet, és azt
szorongatja, miközben csüggedten lógatja a fejét. Kisimogatom a haját a
homlokából.
-
Annyira elegem van már, hogy csak
így rángathat, ahogy éppen a kedve tartja. Pontosan tudja, hogy szükségem van a
pénzére, hogy megvegyem a rajzoláshoz szükséges dolgaimat, ezért azzal próbál
manipulálni. – Lucas hangja olyan fáradt és elkeseredett, hogy beleszakad a
szívem.
-
A születésnapom után hozzáférek az
örökségemhez. Azzal…
-
Effie, azt nem lehet – állít meg.
-
Nekem nincs szükségem arra a
pénzre – erősködök.
-
Ez nem igaz. A szüleid azt neked
szánták, a te jövődre. Ne aggódj miattam. Elmegyek az esküvőre, attól majd
meggondolja magát. Csak veled akartam lenni a születésnapodon. Ennyi az egész.
-
Amiatt ne fájjon a fejed. Semmiről
nem fogsz lemaradni – biztosítom.
-
Gyere ide – suttogja, és szorosan
magához ölel. A hajamba fúrja az arcát, és hagyom, hogy addig maradjunk így,
amíg csak szeretné.
Bárcsak többet
tehetnék azért, hogy ne kelljen annyi dolog miatt aggódnia. A boldogság burok, amiben
eddig éltem, mióta kimondta, hogy velem akar lenni, teljesen kizárta a fejemből
az igazi gondokat.
Hmm mhhh hmmm *elégedetten vigyorog* na kezdődnek ám itt az izgi részek:D egy ilyen kiruccanáson bármi megtörténhet..;) ( a kapcsolatuk nyilvànosságra hozásàra gondolok, természetesen ;) :D ) az azért vicces h J.J nek tényleg nem tűnik fel semmi, mert azért Lucas elég rendesen odafigyel Effire. Viszont sztem Campbell már rájött.George meg .. hogy is mondjam.. elég alapos :DD kb már én éreztem magam zavarba:D
VálaszTörlésSzép hetet:)
Kedves Szellly! Köszönöm, hogy írtál! Hát bizony történnek a dolgok és még mik fognak. Geroge nagyon kész volt :D Szerintem elég vicces volt az egész, ahogy kezelte a helyzetet,de rendi is volt velük. Hamarosan új rész, várlak vissza! Puszi
VálaszTörlés