Kötődés - 16. fejezet

A kocsiban a fejemet fáradtan az ablaknak döntöm. Odakint még mindig sötét van.

-            Hazavigyelek vagy…? – kérdezi esetlenül Bailey.

-            Ne, kérlek – vágom rá gyorsan. - Lehetne, hogy nálad maradjak?

-            Persze, nálam alhatsz. - Megkönnyebbülök a válaszától. Nem tudnék most hazamenni. Ki kell aludnom magam, mielőtt George elé kerülök.

-            Ne haragudj az apám miatt – mondja, de közben elindítja az autót.

-            Semmi gond – sóhajtom fáradtan. - Legalább már értem, miért vagy olyan rossz véleménnyel róla.

-            Mondott valamit? – kérdezi talán kissé idegesen.

-            Semmit. Tényleg, semmi különöset.

-            Sajnálom.

-            Nem a te hibád, hogy egy barom – válaszolom meggondolatlanul, aztán elszégyellem magam. Bailey-re sandítok, aki próbálja nem elnevetni magát, mire én is elmosolyodom. – Sajnálom, hogy az apád nem látja, hogy mennyire rendes srác vagy – mondom halkan, de Bailey erre az út felé fordítja a fejét, és eltekeri a kormányt.

Kötődés - 15. fejezet

-            Effie! – szólít meg Reed, mire el akarom húzni a kezem. – Effie, kérlek, ne haragudj! Egy barom vagyok – esedezik.

Az egész annyira szánalmas a részéről. Mivel nem mondok semmit, a hallgatásomat beleegyezésnek veszi, mivel a kezét a nyakamra simítja. A hüvelykujjával simogatni kezdi az arcom vonalát, de valahogy az egésztől kiráz a hideg. A tenyerét az arcomra simítja, és az ujja közé csípi. Fölényesen néz rám, látom a szemén, hogy nagyon részeg. Aztán megragad a nyakamnál fogva, kissé megszorít, és maga felé kezd húzni. Meg akar csókolni, de ekkor lesz nagyon is elegem. Elfut a méreg.

-            Állj le Reed! Te és én - mutatok rá, majd magamra -, ennek vége. Elcseszted!

Reed összeszorítja a száját, és dühösen felmordul. Elkapja a kezemet, és lefeszíti a testem mellé. Védtelenné és kiszolgáltatottá válok az erejével szemben, ami megijeszt. Az adrenalin elönti a testemet, a szívem olyan hevesen ver, hogy a torkomban is érzem. Izzadni kezdek, közben mégis remegek.

-            Neked meg mi bajod van? – kérdezi durván. Nézem a kezét a karomra kulcsolódni, fáj, ahogy szorítja. Próbálom lerázni magamról, de hasztalan.

-            Engedj el! – sziszegem.

-            Mit gondolsz, hogy vonaglasz előttem, aztán meg csak úgy faképnél hagysz?!

-            Én nem vonaglottam… - Lerángatom magamról a kezét.

Kötődés - 14. fejezet

Kábé tíz éves korom óta nem öltöztem be Halloweenra. Ettől függetlenül az itteni középiskolásokat a koruk láthatólag nem veti vissza abban, hogy kiélhessék magukat, és egy estére valaki más bőrébe bújhassanak. Mondjuk úgy, hogy nyomás hatására végül is halott menyasszonynak fogok beöltözni, ami tudom, hogy nem valami eredeti, de ezt is csak az után találtam ki, hogy elutasítottam Campbell javaslatát arra nézve, hogy dögös ápolónő legyek.

Így történt, hogy most a szobámban Cassie épp egy fehér fűzőt próbál meg rám adni, amit a mamájától kért el. Szerzett valahonnan egy csupa tüll szoknyát, amit rövidre vágtunk, valamint egy fátylat is, és jó sok művért. Miután a fűző rám kerül, és alig kapok levegőt, besütöm a hajam nagy loknikba, majd kicsit szétzilálom a tetejét, hogy ne legyen olyan tökéletesen rendezett.  Cassie kisminkeli az arcomat, és amikor belenézek a tükörbe, elképedve látom, milyen remek munkát végzett. Az arcomat fehér púderrel világosította ki, a szemem körüli területet pedig szürkével árnyékolta. Kihúzta a szemem fekete ceruzával, és kissé elmaszatolta. A számat vörös rúzzsal kente be, és még egy sebhelyet is rajzolt az arcomra. A végeredmény döbbenetes. Így már totálisan úgy nézek ki, mint egy őrült, halott menyasszony.

Kötődés - 13. fejezet

Amikor hazaérek, George és Julie szerencsére már alszanak, így csak beszólok a résnyire nyitva hagyott ajtójukon, hogy jelezzem nekik, megjöttem, majd a szobámba megyek. Mardos a bűntudat, amiért szemét módon bántam Bailey-vel, pedig ő csak kiállt értem. Vetkőzni kezdek, de amikor leveszem a nadrágom, kiesik a zsebéből a telefonom. A kijelzőt ellepik a Reedtől kapott szánalmasan sajnálkozó és bocsánatkérő üzenetek. Egyetlen mozdulattal törlöm az összeset. Nem hiszem, hogy ma éjjel képes lennék neki megbocsátani azért, ahogy velem viselkedett. Kevésbé haragszom rá amiatt, hogy fellökött, arra inkább csak egy szerencsétlen körülményként gondolok vissza. Az viszont, ahogy beszélt és bánt velem, már sokkal inkább haragra gerjeszt. Nem tudom, hogy manapság hogyan nevelik a gazdagok a gyerekeiket, de Reedre bizonyosan ráférne egy-két jó tanács. Sosem akarnám egy fiútól sem, hogy a tenyerén hordozzon, így tőle sem ezt vártam, de Reed sosem tekintett rám egyenlő félként. Sőt leginkább csak uralkodni akart rajtam, folyton úgy éreztem, minden tettével azt akarta megmutatni, hogy hol is van a helyem, ami szerinte egyértelműen az ő lábai előtt lenne, behódolva az akaratának.

Kötődés - 12. fejezet

Mivel Halloween hete van, iszonyú a sürgés a suliban. Angliában ezt mi nem verjük valami nagy dobra, itt viszont annál nagyobb szenzáció. Csupán a hét közepénél járunk, a buli pedig majd csak a hétvégén lesz, mégis az iskola minden egyes négyzetcentijét kidekorálták már. Mindenhol mű pókhálók és mű pókok lógnak, néhány megbúvó sarokban meg valami rémisztő bábut rejtettek el. Egész héten másról sem hallok, csak a szombat esti buliról. A focipálya melletti placcon rendezik majd meg. Minden nap legalább egyvalaki biztosan megkérdezi tőlem, hogy minek fogok beöltözni. Habár engem és a bátyámat nem hozza lázba az efféle bugyuta rémisztgetés, azért Julie az egész házat kidekorálta, mondván nem lóghatunk ki mi sem a szomszédságból.

Épp a reggeli müzlimből halászok ki némi mű pókhálót, amikor George leül mellém az asztalhoz. 

- Mi újság tücsök? Izgulsz már a randid miatt? – kérdezi idegesítő vigyorral az arcán.

Már bánom, hogy egyáltalán megemlítettem neki a dolgot, mert azóta képtelen békén hagyni. Néhány napja ugyanis Reed felhívott, és közölte velem, hogy el kell mennem vele randizni, hogy ezzel kiengeszteljem, amiért miattam az igazgatóhoz került. Így ma este moziba viszem.