Kötődés - 12. fejezet

Mivel Halloween hete van, iszonyú a sürgés a suliban. Angliában ezt mi nem verjük valami nagy dobra, itt viszont annál nagyobb szenzáció. Csupán a hét közepénél járunk, a buli pedig majd csak a hétvégén lesz, mégis az iskola minden egyes négyzetcentijét kidekorálták már. Mindenhol mű pókhálók és mű pókok lógnak, néhány megbúvó sarokban meg valami rémisztő bábut rejtettek el. Egész héten másról sem hallok, csak a szombat esti buliról. A focipálya melletti placcon rendezik majd meg. Minden nap legalább egyvalaki biztosan megkérdezi tőlem, hogy minek fogok beöltözni. Habár engem és a bátyámat nem hozza lázba az efféle bugyuta rémisztgetés, azért Julie az egész házat kidekorálta, mondván nem lóghatunk ki mi sem a szomszédságból.

Épp a reggeli müzlimből halászok ki némi mű pókhálót, amikor George leül mellém az asztalhoz. 

- Mi újság tücsök? Izgulsz már a randid miatt? – kérdezi idegesítő vigyorral az arcán.

Már bánom, hogy egyáltalán megemlítettem neki a dolgot, mert azóta képtelen békén hagyni. Néhány napja ugyanis Reed felhívott, és közölte velem, hogy el kell mennem vele randizni, hogy ezzel kiengeszteljem, amiért miattam az igazgatóhoz került. Így ma este moziba viszem.

A texasi láncfűrészes örökzöld klasszikus horrorfilmet nézzük majd meg. Ennél jobb ötletem nem volt, olyan helyet akartam választani, ahol nem kell attól tartanom, hogy kettesben maradunk. A fiúknak nem szóltam róla, mert tudom, hogy kiakadnának miatta. Amúgy is Bailey és köztem éppen csak helyrejöttek a dolgok, amit nem akarok megint elszúrni. Felesleges is lenne megemlítenem, hiszen az a tervem, hogy elmegyek Reeddel moziba, aztán lekoptatom.

- Ez nem is randi. Csak moziba megyünk - válaszolom George-nak unottan.

- Biztosan remek srác lehet, ha kivívta a figyelmedet. – Hát Reed nem pont a rendes srác mintapéldánya, így inkább lehajtom a fejemet, és csendben maradok. - És szerinted csókolózni is fogtok? – kérdezi George, mire kiköpöm a müzlit a számból. – Csak, mert mint gondviselőd, ebben az esetben fel kell világosítanom téged, milyen következményei lesznek annak, ha illetlenül ér hozzád.

- Azt hittem, elég, ha nem esem teherbe, és békén hagysz – morgom.

- Igaz is. Lehet, hogy hozzá kéne csapnunk azt is, hogy házasság előtt nincs szex. Mert ugye te még nem…

- Állj már le! – röhögve vágom hozzá a szalvétámat.

- A kishúgomat randira hívták. Csak elővigyázatos vagyok. – Beleharap a szendvicsébe, majd vizsgálódva rám néz. - Hogy van a fejed? Nem szoktál szédülni? – vált témát.

- Jól vagyok – mondom, de George továbbra is kételkedve néz rám. –Tényleg!

Hála égnek Julie lép be a konyhába ezzel megszakítva a kínvallatásomat. Eddig a kertben babrálhatott valamit, ugyanis a térde csupa sár.

- Csodás a kertünk, mióta kezelésbe vetted, Drágám – mondja George, majd odalép Julie-hoz, és a derekánál fogva magához húzza, aztán csókolózni kezdenek.

- Menjetek szobára! – zúgolódom. Nyelvet is látok, így gyorsan felkapom a hátizsákom, és fújjozva kiszaladok a házból, miközben George és Julie jókedvűen összenevetnek.

v 

Odakintről dudálás hallatszik. Az órámra pillantok, hét óra múlott három perccel. Reed meglepően pontos. Gyorsan nyomok egy puszit George arcára, és elbúcsúzom Julie-tól is, mielőtt valamelyikük felvetné, hogy mutassam be nekik Reedet. Kirohanok a kocsijához, mert tudom, hogy odabentről két árgus szempár figyel minket. Amikor bemászom az autóba, Reed váratlanul megcsókolja a számat, amitől furcsán rossz érzés uralkodik el rajtam, ezért elrántom a fejem. Egy pillanatig zavarodottan néz rám.

- Odabentről figyelnek minket. Lehetne, hogy induljunk? – kérdezem.

- Felőlem – morogja, de aztán visszafordul az út felé, és eltekeri a kormányt.

Semmi kedvem most moziba menni vele, de legalább addig is emberek között vagyunk, így nem kell azon aggódnom, hogy tovább akar majd menni.

Míg Reed sorba áll megvenni a jegyeket, én beszerzem a popcornt és az innivalót. Miután végzem, a terem közepén várakozom, mert a jegypénztár előtt még mindig kígyózik a sor. A terem zsúfolásig tele van fiatalokkal, úgy látszik ilyenkor mindenki egy kis borzongásra vágyik. Egy figyelmetlen lány, aki beleélten magyaráz valamit a barátnőjének, nekijön a vállamnak, és majdnem kiüti a kezemből a popcornos dobozokat. Ellép mellettem anélkül, hogy elnézést kérne, és tovább mutogat a levegőben. Felháborodva utána akarok szólni, de a térdeim majdnem összecsuklanak, amikor a bejárati ajtón belép Ashley, mögötte Bailey-vel. Megaláztatásom tovább fokozódik, amikor Campbell majd Mary, aztán két lány és Scott követi őket. Az egyik lányt ismerem, velem jár matekra. Nem is tudtam, hogy ismerik egymást a srácokkal, hiszen soha egyikük sem mutatta jelét a dolognak. A pénztár felé kapom a fejemet, Reed még mindig a sorban várakozik. Aggódva nézek vissza az éppen belépő csapatra, akik épp önfeledten nevetgélnek. Rejtek után kutatok a szememmel, de a terem túl nyitott, esélyünk sincs arra, hogy elbújjunk.

- …utána mehetünk a házamba – harsogja Mary. – A szüleim Cabóba utaztak, és azt mondtam a lúzereknek, hogy áthívok pár embert. - Ashley elneveti magát, és Bailey kezét a derekára teszi.

- Gyerünk! Húzzunk bele, mert lekéssük a király előzeteseket – sürgeti őket Campbell, és Mary hátára teszi a kezét, hogy beljebb vezesse őt a terembe.

Esetlenül állok majdnem velük szemben, úgy öt másodperc múlva észre fognak venni. Már meg sem merek fordulni, hogy megnézzem, Reed hol tart a jegyvásárlással. Idegesebb vagyok a kelleténél, ugyanis a szívem majd kiugrik a helyéről. Amikor Bailey-vel összenézünk, ő nagyon meglepődik, egy pillanatra meg is torpan.

- Hello – intek feléjük esetlenül. Bailey el akar indulni felém, de Ashley megfogja a kezét, és egy picit visszahúzza.

- Effie? Hát te? - kiált fel Campbell, és megindul felém. A többiek persze követik. – Nem is mondtad, hogy ma moziba készülsz – ölel meg barátságosan. - Nem kellett volna egyedül jönnöd… - kezdi, de benne reked a szó, amikor Reed mellém lép, és a derekamra teszi a kezét, majd birtoklón elhúz Campbelltől.

Nyugtalanul Bailey-re siklik a tekintetem, némán kérlelem, hogy ne csináljon semmi hülyeséget. Reed meglebegteti a kezében lévő jegyeket.

- Végre megvannak a rohadt jegyek. Húzhatunk? – kérdezi illetlenül, mintha észre sem vette volna, hogy társaságunk van.

Mindenki enyhén szólva is döbbenten bámul minket, kivéve Ashley-t, akinek láthatóan szintén nem tűnt fel semmi a kialakult kínos helyzetből.

- Szia, Ashley vagyok – lép elénk, és felém nyújtja a kezét.

Meglepődöm, hiszen találkoztunk már, nem is egyszer. Az is felmerül bennem, hogy csak gúnyolódni akar a múltkori miatt, de akárhogy is fürkészem az arcát, semmi ilyet nem látok rajta, így elfogadom a kezét, és enyhén megrázom. Nehezemre esik elhinni, hogy nem ismer fel, miután kétszer is összefutottunk már, főként, hogy a múltkor gyakorlatilag kidobott Bailey lakásából. Épp kinyitnám a szám, hogy erről őt is tájékoztassam, de aztán rájövök, hogy jobb, ha befogom. Mégis mit mondanék neki? Én vagyok a lány, akivel a barátod egy perccel azelőtt, hogy betoppantál, épp csókolózott?

- Szia, Effie vagyok – mutatkozom be inkább, és elfogadom a kezét. Ha ezen múlik, hogy Bailey csendben maradjon, én nagyon szívesen játszom ennek a csajnak az ostobát.

Bailey érezhetően feszeng Ashley mellett, tudom, hogy zavarban van, ismerem már annyira. Amint elengedem Ashley kezét, Campbell Bailey elé lép, hogy eltakarja előlünk, gondolom valami hasonlótól tart, mint én.

- Ő meg itt Reed – mutatok rá -, vagyis Seth – helyesbítek.

- Mi a helyzet? – int oda Ashley-nek Reed kelletlenül, lehet, hogy tévedek, de úgy néznek egymásra, mintha már találkoztak volna.

- Kate! – szól hátra Ashley a fiúk mögött ácsorgó lányok egyikének. - Gyere, ismerd meg Effie-t és a pasiját, Sethet.

Mindenki lélegzetvisszafojtva a fiúk mögött ácsorgó két lányra bámul, akik egymás kezét fogják, de Bailey védelmezőn eléjük áll. A két lány egyszerűen hátat fordít, és szó nélkül otthagynak minket. Akármilyen furcsa is volt ez az egész, senki nem mond semmit. Az egész helyzet kezd egyre kínosabbá válni, Bailey arca máris feszült lett.

- Ti mit néztek, skacok? – kérdezi Scott, ezzel próbálva oldani a feszültséget.

- A láncfűrészest. Effie tuti be fog parázni tőle – mondja Reed idétlenül. Magához húz, és meg akar csókolni, de én elfordítom a fejem, így az arcomra ad egy puszit. Azt kívánom, bárcsak megnyílna alattam a föld, és eltűnnék innen. - Kicsit szégyenlős szegény, de ne tévesszen meg. Igazi vad tigris, amikor kettesben vagyunk. - Reed az oldalához ránt, és a karomat kezdi simogatni.

Szuper! Ennél megalázóbb már nem is lehetne az egész. Ráadásul nem tehetek ellene semmit, mert azzal csak felhergelném Bailey-t. Gratulálok magamnak, ezt jól elszúrtam!

- Mi is azt nézzük, ugye Bailey? – mondja Ashley, és közelebb bújik a mellkasához. Szégyenlősen elfordítom róluk a tekintetem.

- Aha – válaszolja Bailey, közben bosszúsan bámulja Reedet. Félek, hogy ha Reed nem fogja be sürgősen, akkor rá fogja vetni magát.

- Örülök, hogy találkoztunk – hadarom Ashley-nek, majd kézen ragadom Reedet, hogy elrángassam a közelükből.

A teremben sötét van, és már mennek a reklámok, amikor végre megtaláljuk a helyünket. Bailey és a többiek néhány sorral lejjebb, de a folyosó másik oldalán ülnek, így pontosan rájuk látok. A film alig hogy elkezdődik, Reed máris unottan a kezét a karfára támasztja, és ráhajtja a fejét. A villódzó fényben látom, hogy egyáltalán nem köti le a film, majdnem lecsukódik a szeme. Ahelyett, hogy a vásznat nézném, a tekintetem folyamatosan Ashley-re és Bailey-re terelődik. Ashley leveszi a kardigánját, ami alatt csak egy kivágott topot visel, és csábosan meglegyezi magát a kezével. Épp azon merengek, hogy én, ha akarnék, sem tudnék ilyen szexin viselkedni, amikor Bailey váratlanul hátrafordul, és pontosan felém néz. Gyorsan elkapom a fejemet, és reménykedem, hogy a sötét teremben nem vette észre, hogy őket bámultam. Szánalmasnak érzem magam, mégis alig néhány perc múlva megint rájuk nézek. Ashley nevetve átkarolja Bailey vállát, és a tarkóján lévő hajával játszadozik, miközben a fülébe súg valamit, mire mindketten elmosolyodnak. Reed felé frodulok, aki csukott szemmel támasztja a fejét a kezére. Kifújom a levegőt. Mégis hogy történt meg, hogy ebbe a helyzetbe kerültem? Miért hagytam, hogy a dolgok eddig fajuljanak? Ordítani volna kedvem, mint egy hisztis kislánynak. Hiába is próbálom elterelni a figyelmemet azzal, hogy a vásznat nézem, amikor az előttünk lévő sorban egy pár teljesen egymásba kavarodva, elmélyülten smárol. Az egész totál morbid, mert a filmben épp levágják valakinek a kezét, és spriccel belőle a vér. Reed észre sem veszi, amikor felveszem a táskámat a földről, és felmegyek a lépcsőn, ki a teremből.

Kilépve a folyosóra körbenézek, majd bemegyek a lánymosdóba. Belenézek a tükörbe, és megtörlöm a szemem alját. Miért kellett pont ekkor és pont erre a filmre jönniük a többieknek is? Kimegyek a mosdóból, és mivel a folyosó teljesen üres, úgy döntök, leülök az egyik négyzet alakú puffra. Lehajtom a fejem, és a cipőmet kezdem vizsgálgatni. Nem tudom, hogy a szégyen vagy a harag erősebb-e bennem. Önsajnálkozó elmélkedésemet a teremből kivezető kétszárnyú ajtó zajos falhoz csapódása szakítja meg. A csattanásra felkapom a fejemet, mire Bailey viharzik ki a folyosóra. Idegesen a hajába fúrja az ujjait, szétnéz a folyosón, és kiereszti az eddig benntartott levegőt, amikor észrevesz.

- Szuper film, ugye? – mondom ironikusan. Bailey megkönnyebbülve leengedi a vállát. Megáll, és hátrasöpri a haját a homlokából. Lassan sétál ide hozzám, közben lazán zsebre dugja a kezét. Az arcomat fürkészi, mintha jeleket keresne, de nem tudom, hogy miét.

- Igen, elég őrült – válaszolja végül, és megáll közvetlenül előttem.

Kihúzza a kezét a zsebéből, mielőtt megszólalna:

- Hé, figyelj, ez az előbbi…

- Sajnálom - szólok közbe.

- Én is sajnálom - vágja rá.

- Tudom.

- Rendben, megbocsátok – mosolyodik el. Ránézek, és én is mosolyra húzom a számat.

- Rendes tőled! – Nem bírom tovább, hangosan elnevetem magamat.

- Szóval… Ashley… - nyújtja el az utolsó szótagot, közben ismét zsebre dugja a kezét, és zavartan kerüli a tekintetem.

- Nem gond. Jobb is, ha nem emlékszik rám.

Bailey zavartan néz rám, de aztán lehajtja a fejét. A tarkóján lévő haját kezdi vakargatni.

- Nem kellene visszamenned hozzá? – kérdezem, és igyekszem természetes hangon beszélni.

- De… kéne – mondja, mégsem mozdul.

Felállok, és felveszem a táskámat is. Vissza kell mennem, mielőtt Reed felébred.

- Hé, Reed jó fejnek tűnik – szól utánam.

- Valóban? – kérdezem kétkedve.

- Nem – vágja rá. Elnevetem magam, de ő komoly marad.

- Hát, rendben – mondom, majd elfordulok, és elindulok a terem felé.

- Hé, figyelj! – szól utánam Bailey. – A srácokkal átmegyünk Maryék házába, lesz ott egy kis házibuli. Jönnöd kéne.

- Öhm, oké, de Reed...

- Hozd őt is. – Meglep Bailey válasza. Bólintok, majd az ajtóhoz sétálok, de ahogy a kilincsre teszem a kezem, megtorpanok. Elengedem az ajtót, és visszafordulok Bailey felé, aki még mindig a puffon ül lehajtott fejjel.

- Fényképezni akarok – jelentem ki, habár a hangom elég halk. Bailey felemeli a fejét, és zavartan néz rám.

- Rendben… - válaszolja hezitálva, látom rajta, hogy nem egészen biztos abban, mit is akarok ezzel mondani.

- Úgy értem, végre rájöttem mit akarok. És ez az. Ezt akarom csinálni. Elgondolkoztattál a múltkor, amikor azt mondtad, hogy kezdenem kéne vele valamit. Megnéztem a RISD honlapját. Elég nehéz bekerülni, de gondoltam, megpróbálom. Jelentkezni fogok hozzájuk. – Zavartan elhallgatok. Bailey meglepetten néz rám, majd izgatottan felugrik a puffról.

- Azta... Effie, úgy értem, ez óriási!

- Igen – sóhajtom. Egymás szemébe bámulunk, közben zihál a mellkasom. Még senkinek nem szóltam a terveimről rajta kívül, és most egészen eluralkodott rajtam az izgalom.

- Bébi! Mi vagyok én, hogy egyedül nézzem ezt a szart? – ront ki Reed az ajtón, aztán megrökönyödik, amikor észreveszi Bailey-t.

- Jól van, jövök – sietek a válasszal. Odalépek hozzá, de ő közben hol engem, hol Bailey-t méregeti. – Bailey épp meghívott minket Maryhez egy házibuliba – próbálom oldani a feszültséget.

- Az király – morogja. - Akkor lépjünk le végre innen. – Azzal a vállamra teszi a kezét, és ismét az oldalához húz, miközben mereven bámulja Bailey-t. Istenem, hogy én hogy szégyellem magam!

Amikor Reed megáll a cím előtt, meglepődve látom, hogy ez nem is szimplán egy ház, hanem inkább valami luxusvilla. Úgy látszik, Mary szülei elég tehetősek. Tehát pénze van, de esze annál kevesebb.

Az ajtó nyitva áll, két srác támaszkodik a keretnek. Az egyikőjük telefonját nézik, majd hangosan felnevetnek. Reed a kezemet fogva maga után húz, így ellépünk a srácok mellett, és az előszobán áthaladva egy hatalmas nappaliban találom magamat. Talán nincsenek annyian, mint a házban szoktak lenni egy péntek este, de az biztos, hogy a korábban említett néhány embernél jóval több zsúfolódott össze. Beszélgető csoportok állnak a szoba minden pontján, mindenki kezében van egy piros műanyag pohár, tehát alkohol van, az biztos. Most először érzem úgy, hogy nekem is jól esne valami erős. Benyomakodunk a tömegbe, amikor a kanapék felé pillantva találkozik a tekintetem Campbellével, aki Scott mellett ül, mire int nekem, hogy menjünk oda hozzájuk. Leülünk velük szemben, közben Reed még mindig fogja a kezemet. Bailey-t és a barátnőjét nem látom sehol, talán el sem jöttek végül. Kisebb társaság verődött össze itt a kanapé körül, a fiúkon kívül mást nem ismerek fel. Reed lazán hátradől, felemeli a karját, és az oldalához húz. Kellemetlen így ülnöm mellette mások előtt, de főként a barátaim miatt.

- Hozok magunknak valamit inni – suttogom, aztán kicsúszok a karja alól.

Felállok, ő meg a fenekemre csap. Egy pillanatra megtorpanok, mert legszívesebben képen törölném, de csak élesen beszívom a levegőt, ökölbe szorítom a kezemet, és elsietek a konyha irányába.

Campbell utánam jön. Egyből látom rajta, hogy nevetségesnek gondol, mert teli képpel röhög.

- Aki azt mondta, hogy mindig légy önmagad, nyilvánvalóan még nem találkozott Reeddel – mondja szarkasztikusan, mire lesújtva bólintok.

Felmarkolok egy üveg sört, és kimegyek a hátsó kertbe. Levegőre van szükségem, és hogy minél messzebb legyek Reedtől. A ház mögött egy iszonyatosan hatalmas medence nyúlik el vízesésekkel, pálmafával és napozóágyakkal. Csak néhány lámpa világítja meg a medence alját, így sejtelmesen sötét van idekint, ami jó hatással van a háborgó idegeimre. Egy ideig a lassan himbálózó vizet bámulom, amikor a szemem sarkában észreveszem Ashley-t az egyik napozóágyon ücsörögni.

- Hát te? – kérdezem.

- Ó, szia! Effie, ugye? – bólintok. – A srácokkal jársz a Darnellbe? – hallom a hangján, hogy ivott. Úgy látszik, az alkohol elég erős befolyással van ennek a lánynak a memóriájára.

- Aham.

- Ez a medence őrület, nem?

- Ja, nem semmi – nézek ismét körbe.

- Tiszta Playboy villa – mondja. Odalépek mellé, mire látom, hogy egy egész üveg pezsgőt szorongat a kezében, amit aztán meg is húz.

- Bailey is itt van? – kérdezem semleges hangon.

- Azt hiszem, valahol Kate-tel dumál – mondja, miközben a ház felé mutat. Követem a kezét a tekintetemmel, mire a kertre nyíló dupla ajtón át észreveszem, hogy Reed kalimpálva mutogat és magyaráz egyszerre. A mozdulataiból lesüt, hogy épp hatalmas hülyét csinál magából. Ashley is követi a tekintetemet.

- A pasid elég jól néz ki. – Nem javítom ki, hogy mi valójában ennél messzebb nem is lehetnénk a járástól.

- Aha.

- Az ilyenekkel vigyázni kell. De Bailey olyan rendes srác – sóhajt fel álmodozón.

- Az – helyeslek.

- A tesóját is folyton összekaparja valahonnan. Nem tudom, miért segít neki állandóan – mondja rosszallóan. - Megérdemelné, hogy egyszer megfizessen a sok szarságért, amit csinált. Képtelen normálisan viselkedni, aztán meg csodálkozik, hogy állandóan balhékba keveredik.

Ashley csak beszél tovább, de már nem igazán figyelek oda. Egy csomó kérdés furakszik a fejembe. Ki a testvére? Hova jár suliba? Bailey miért nem beszél róla soha? Fel akarom tenni a kérdéseimet, de Ashley csak beszél tovább.

- Most is őt kell babusgatni, mert kiverte a balhét – bosszankodik. Tehát akkor ő is itt van most. A kíváncsiságom még inkább felerősödik.

Ismét a ház felé kapom a fejemet, mert úgy érzem, valaki figyel minket. Amikor a hatalmas üvegajtóra pillantok, Bailey zsebre tett kézzel figyel minket odabentről, aztán elfordul, és eltűnik. Felállok a napozóágy karfájáról, amikor meglátom, hogy éppen kilép a hátsó ajtón, és elindul felénk.

- Azt hiszem, jobb, ha bemegyek, és összekaparom a pasimat – mondom Ashley-nek, amikor meglátom Bailey-t felénk közeledni.

- Uh, aztán vigyázz! – szól utánam kaján vigyorral. – Az ilyen pasik veszélyesek az ágyban – mondja, majd felkuncog.

Aprót bólintok, de nagyon zavarba jövök. Bailey-re sandítok, aki furcsán méreget, amikor elmegyek mellette. Még hallom, hogy Ashley-hez kezd beszélni:

- Kate és Bianca hazamentek. 

Amikor már befelé megyek, még hallom Ashley nyafogó hangját, hogy ő még maradni akar, de jobbnak látom besietni a házba. Váratlanul Scott jelenik meg előttem, és megfogja a karomat, hogy megállítson.

- Figyu, szerintem jobb, ha hazaviszed a randidat, mert épp azt ecseteli a konyhában, hogy ma este szexelni fogtok a kocsija hátsó ülésén. – Megütközve nézek Scottra.

- Micsoda?!

Felbőszülve rontok be a konyhába. Reed valóban egy csapat ember között ácsorog. Hirtelen megtorpanok. Nem ismerek itt senkit, és nem fogok megalázkodni néhány idegen előtt azzal, hogy látványosan kiráncigálom innen Reedet, akármennyire is ezt szeretném tenni. Inkább fogom magam, és eltűnök egy félreeső szobában. Ha itt lenne a kocsim, már rég leléptem volna. Holnap reggel suliba kell mennem, és már majdnem éjfél fele jár. Körbenézek a helyiségben, ahova véletlenül keveredtem. Ez egy második nappali lehet, amit makulátlan állapotából ítélve csak olyankor használhatnak, ha fontos emberek érkeznek vendégségbe. Van benne egy hatalmas tévé és még egy zongora is. Fáradtan lerogyok a zongoraszékre. A könyökömmel rátámaszkodom, és a fejemet a kezembe hajtom. Fáradt vagyok és fejem is lüktetni kezdett. Valaki benyit a szobába, az ajtónyikorgásra felkapom a fejemet. Hála égnek csak Bailey az, nem pedig Reed. Valamiért úgy érzem, engem keresett, mert kissé megnyugszik, amikor meglát. Kezdem úgy érezni, hogy egész éjszaka utánam rohangál.

- Azt hittem, elmentetek – lihegi, aztán végignéz rajtam. – Fáj a fejed?

- Nem, jól vagyok – füllentek.

Bailey komótosan a zongorához sétál, majd leül mellém a zongoraszékre. Felemelem a fejem, így egymás szemébe nézünk.

- Kérlek, ne feküdj le Reeddel – mondja határozottan, mire azt hiszem, tátva marad a szám.

- Hogy micsoda?!

- Erről beszéltetek kint, nem? Effie! Komolyan, nem teheted.

- Szerinted Ashley-vel fogom megbeszélni, hogy kivel fekszem le? Hihetetlen vagy – mondom, és megrázom a fejemet. Ez a beszélgetés nem is valódi, bizonygatom magamnak, majd fáradtan visszahajtom a fejemet a kezemre.

- Effie, kérlek! Reed nem az, akinek gondolod – folytatja Bailey, és megfogja a csuklómat, amin eddig a fejemet pihentettem. Ismét felé fordulok, és egyenesen rá nézek. - Nem fekhetsz le vele! – mondja most már kétségbeesetten. Elpirulok attól, hogy ezt ilyen nyíltan felhozza.

- Ez… ez nem tartozik rád – válaszolom, de nem nézek rá beszéd közben.

Bailey felhúzza a szemöldökét. Hitetlenkedő tekintetében látom, hogy nem tudja eldönteni, hogy viccelek-e vagy komolyan beszélek. – Az én feltételeim szerint haladunk, biztonságosan – teszem hozzá.

- Nem hiszem, hogy a biztonságos résznek Reed megfelelne - mondja cinikusan. – Tudom, hogy nem! - hangsúlyozza.

- Nincs olyan, hogy megfelelő személy, az egész csak megtörténik – fakadok ki.

- Ez nem igaz! – kiált fel keserűen. - Effie, te is tudod, hogy ez nem igaz. Pontosan a megfelelő személy megtalálása teszi különlegessé, rendben? És az biztos, hogy nem Reed az!

- Mondja ezt Mr. Magabiztos, mert veled ez így volt Ashley-vel? Vagy mit tudom én kivel? – kérdezem felháborodva.

- Ez nem fair, Effie – figyelmeztet.

Tudom, hogy nem az, de mióta játszik ő fair játékot velem?

- Mindegy, mert nem ez a lényeg. Nem ez a lényeg – ismétlem meg önmagam elkeseredetten. Megrázom a fejem. Felállok, ő pedig követi a mozdulatom, és a kezem után nyúl, de ekkor Reed robban be a szobába, mire Bailey elengedi a karom.

- Effie… mennünk kell! – mondja Reed, a hangja durva és parancsoló. Atekintete mérgesen a mellettem ácsorgó Bailey-re mered. Megáll az ajtóban, és kifelé mutat. Kissé elszégyellem magam, amiért Bailey hallja, hogyan beszél velem.

- Oh, oké, igen… egy perc…

- Nem! Most rögtön. Gyere! – Látom, hogy Bailey gyilkos tekintettel néz rá, és legszívesebben én is orron törölném.

- Elég józan vagy, hogy vezess? – kérdezem Reedtől, látom a szemén, hogy ivott.

- Jól vagyok – mondja türelmetlenül, majd utasítón az ajtó felé int.

- Vagy elvihetlek én is – lép közénk Bailey. Reed máris keményebben feszíti meg a mellkasát, olyan, mint az oroszlán, amikor támadni készül.

- Szerintem itt az ideje, hogy hazahúzz teázni, Angol – veti oda Reed.

- Oké! Tudod, mit gondolok? – Bailey egy lépést tesz Reed felé, és figyelmeztetően mutat rá az ujjával. – Azt, hogy pontosan tudod, hogy a nevem Lucas, és én is pontosan tudom, hogy a tiéd meg Pöcsfej!

A gúnyos válaszra Reed azonnal bepipul, és Bailey-t váratlanul nekilöki a falnak, aki fájdalmasan felnyög, ahogy a háta a kemény falba csapódik. Egyre több ember tolul be a szobába, mind a szájuk elé kapják a kezüket, ahogy rájönnek mi is folyik odabent. Reed nem vesztegeti az időt, Bailey elé ugrik, és behúz neki egyet. Kiabálva rohanok oda hozzájuk, és Reed karjába kapaszkodom, hogy megállítsam, de ő hátra sem nézve ellök magától, én pedig a földre esem. Bailey vadul felordít, és Reedre veti magát. Scott és néhány idegen srác is benyomulnak a helyiségbe, majd szétválasztják a két fiút. Campbell hozzám rohan, és felsegít a földről.

- Jól vagy, Eff? – aggodalmasodik. Bólintok, majd Bailey-re és Reedre nézek. Mindkettőjüknek vérzik a szája.

- A szart is kiverem belőled, barátom – fröcsögi Reed, és megint rá akarja vetni magát Bailey-re. – A szart is, érted? – ordítja. Scott ugrik elé, és gyorsan a falnak tolja.

- Mindenki nyugodjon le, oké! – kiabálja az arcába. Bailey letörli a vért a szájáról, de úgy látszik nem fog újra Reedre támadni.

- Azt akarod, hogy téged is megríkassalak?! - kekeckedik tovább Reed most Scottal, de szerencsére ő elég józan ahhoz, hogy kivonszolja Reedet a szobából.

- Ti meg mit csináltok itt? – szalad be Mary visítva. – Mondtam nem, hogy ez a szoba tiltott terület! Húzzatok ki!

Bailey-re nézek, aki a kézfejével a vérző száját törölgeti. Dühösen kiviharzok a szobából, és átverekedem magam a tömegen. Hallom, hogy valaki jön utánam, és tudom, hogy Bailey az, mert már felismerem a dühös járását. Fáj a fejem és szédülök, szükségem van egy kis levegőre.

- Most meg hova mész? Ugye nem az után a féreg után akarsz menni? – kiabálja utánam.

Feltépem a bejárati ajtót, és kisietek az utcára. A friss levegő máris enyhíti kissé a szédülésemet.

- Állj már meg! – Bailey elkapja a karomat, és megállít.

- Mi van?! – kiabálok rá.

- Nem mehetsz utána…

- Minek kellett egyáltalán belekötnöd? Azt hittem, megbeszéltük, hogy nem támadsz rá többet. Ha ez a suliban történik, már felfüggesztettek volna, és lemondhatnál az ösztöndíjról.

- Nem ígértem neked ilyet. És különben sem fogom hagyni, hogy így beszéljen veled. – Bailey sokkal nyugodtabb hangon beszél hozzám, mint azt várnám.

- Ehhez neked semmi közöd. Tudok magamra vigyázni – makacskodom, de én is lehalkítom a hangomat.

- A barátom vagy, és ezért nagyon is van közöm hozzá.

- Menj vissza Ashley-hez – mondom dacosan.

- Ő jól van. Te viszont… ellökött az a... - Bailey hangja elhalkul, és aggódón az arcom felé emeli a kezét, de elhúzódom. Ha megint megérint, elgyengülök. - Beverhetted volna a fejed – mondja gyengéden. A keze majdnem hozzáér az arcomhoz, amikor egy hangos kiáltás megállítja.

- Effie! A fenébe is, Effie! – robban ki a ház ajtaján Campbell, és öles léptekkel felénk siet. Biztosan látja a kétségbeesett tekintetemet, mert Bailey-hez rohan, aki továbbra sem veszi le rólam kérlelő szemét.

- Állj le, öreg! – utasítja Campbell a barátját, és kettőnk közé áll. Még sosem hallottam Campbellt ilyen komolyan, és megfontoltan beszélni.

- Te meg miről beszélsz? – támad neki Bailey.

- Tudod te azt! Be kell ezt fejezned!

- Te meg mi a francról beszélsz, Jack? – ordít rá Bailey. Teljesen olyan, mintha a két fiú szerepet cserélt volna. Általában Bailey szokott a józanabb lenni kettejük közül, most mégis olyan, mintha elvesztette volna a kontrollt.

- Haver, elég! – figyelmezteti Campbell. - Ez nem fair senkivel szemben sem! - Campbell próbál nyugalmat erőltetni magára, Bailey viszont egyre ingerültebbé kezd válni.

Fogalmam sincs, miről beszélnek, Campbell háttal áll nekem, így az ő arcáról nem tudok leolvasni semmit. Zavartan nézek feléjük. Bailey vacillálva hol rám, hol a barátjára néz. Campbell közvetlenül Bailey elé áll, hogy eltakarja előlem, megragadja az ingét, hogy közelebb húzza magához, majd fojtott hangon folytatja:

- Ha jót akarsz neki és szereted, mint ahogy gondolom, akkor bemész most a házba. Ashley ott van bent, és el sem tudja képzelni, hogy mi történt. Be kell menned hozzá – Campbell minden szót külön hangsúlyozva ejt ki.

Bailey elszakítja rólam a tekintetét, és nagyon dühösen néz vissza Campbellre, de némi hezitálás után végül belátóan bólint, kirántja az ingét Campbell markából, és elindul a ház felé. Mindketten utána bámulunk, aztán Campbell rosszallóan fordul felém.

- Beléd meg mi a jó büdös franc esett, hogy összeálltál ezzel a gennyes képű barommal? - Szinte nevetnem kell, ahogy ezeket a szavakat kiejti. Mellém lép, átöleli a vállam, és a kocsija felé vonszolja az ernyedt testemet.