52. fejezet

Délután kettő óra van. A kocsiút a nyaralótól hazáig rettenetesen hosszúnak tűnt. Szerencsére senkinek nem tűnt fel a némaságom, sőt Campbell még viccelődött is, hogy Lucas távolléte miatt vagyok ilyen szerencsétlen hangulatban. Ez részben igaz is, de az agykapacitásom legnagyobb részét mégis a Reed okozta gondok uralják jelenleg.

A ház üres és néma, amikor megérkezem, George és Julie majd csak később érnek haza. A lábamon lévő seb lüktetni kezd, ezért a táskám kipakolását későbbre halasztom. Legszívesebben eldőlnék az ágyamon, de tudom, hogy akkor azonnal Reed fenyegetőzésén kezdenék el agyalni, és szépen lassan az őrületbe kergetném magamat vele. A gyomrom a telefonhívása óta vacakol, és mióta eldöntöttem, hogy elmegyek a találkozóra, az evésre gondolni sem tudok. Nem fogom megadni neki azt, amit akar, de nem engedhetem, hogy szétküldje azokat a képeket, mert az tönkreteheti Lucas jövőjét. Bárhogyan is, de meg kell oldanom ezt a dolgot anélkül, hogy Lucas tudomást szerezne róla. Viszont már csak a gondolattól is, hogy beszélnem kell Reeddel, a rosszullét környékez. Most azonban nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy összeroppanjak. Lucas hamarosan haza fog érni, és ha nem szedem össze magamat, akkor azonnal rá fog jönni, hogy valami nem stimmel.

 Figyelemelterelés gyanánt ráveszem magam, hogy elővegyem a Zabhegyezőt. A szünet után, le kell majd adnom belőle egy esszét, így ez jó indok, hogy eltereljem a gondolataimat. Kiülök az erkélyre, amit az ideköltözésünk óta csak egyszer tettem meg még hónapokkal ezelőtt J. J.-vel. A levegő majd jót fog tenni a hangulatomnak. Rákényszerítem magamat, hogy oda is figyeljek a szövegre. Már csak úgy ötven oldal van vissza, de körülbelül a tizedik után érezni kezdem, hogy a szemeim le-lecsukódnak.

Arra ébredek fel, hogy

Kötődés - 51. fejezet

Sziasztok!

Némi változáson esett át a történet vezetése, de remélem hogy így is élvezni fogjátok majd!

Jó olvasást!

-            Maradj már csendben! – morogja J. J. suttogva. A szemem még csukva van, de érzem, ahogy az ablakon betörő nap sugarai melegítik az arcomat. Csoszogó lábak dobogására ébredek. Halk sutyorgás tölti be a szobát. Morcosan a fejemre húzom a takarót, Kate tutira nyitva hagyta az ajtót, amikor felkelt.

-            Boldog Születésnapot! – Az egybehangzó hangos kiáltásra hirtelen felkapom a fejemet, és szinte megugrom rémületemben.

Az összes barátom vigyorogva néz vissza rám, J. J. pedig egy hatalmas, színes cukrokkal és csokival bevont tortát tart a kezében, aminek a teteje tele van rakva színes gyerekzsúrokra emlékeztető gyertyákkal. Ahogy kitörlöm az álmot a szememből és végignézek a szobába zsúfolódott arcokon, látom, hogy itt van mindenki. Nemcsak a legjobb haverjaim, de mindenki, aki velünk jött a nyaralóba. Egyszerre kezdik el énekelni a boldog születésnapot dalt, mire a tenyerembe hajtom a fejemet, és hangosan nevetek. Amikor felnézek, találkozik a tekintetem Lucasszéval, aki

Kötődés update

Kedves Olvasóim, Kötődés Fanok! 
A hét elején még nem gondoltam volna, hogy ez a poszt ma megírásra fog kerülni, de nem akarom, hogy reménykedjetek, és úgy érezzétek, becsaptalak titeket. 
Ezért is akartam még ma szólni, hogy holnap nem fog felkerülni fejezet! 
Igazából a Kötődés bizonytalan ideig szünetelni fog. Nem ígérem sem azt, hogy be lesz fejezve, sem pedig azt, hogy nem, mert még én sem tudom. Időre van szükségem, hogy átgondoljam a történetet, és hogy az, amit ki akarok hozni belőle és megmutatni nektek, az milyen módon kerüljön megírásra. Nem fogok eltűnni, ide továbbra is szeretnék posztolni és ti is elértek bármikor, ha kérdésetek támad.
De most kell egy kis idő. Egy éve dolgozom ezen a történeten mégha ti csak április óta olvashatjátok is. Rengeteg órányi munka van benne, ezért ha befejezem, akkor azt úgy akarom megtenni, hogy nekem is száz százalékig megfeleljen.
Nagyon köszönöm a rengeteg pozitív kommentet, privát üzenetet, nekem mind a világot jelentik. Azt olvasni, hogy megköszönitek hogy elolvashattátok és azt, hogy bámilyen módon de segített nektek megküzdeni a hétközpnapokkal elmondhatatlan érzés számomra. Köszönöm a hihetetlen nagy kedvességet, amit felém tanúsítottatok mindezidáig, és köszönöm a türelmeteket is!
Legyen nagyon szép estétek. Várlak vissza titeket!
Ölel: Summerrose

Kötődés - 50. fejezet

-            Készen állsz? – kérdezi, és a hangja most már magabiztos.

Rá akarom vágni, hogy nem, de helyette inkább csak bólintok, mert úgy érzem, ha megpróbálnék megszólalni, akkor vagy egyetlen szó sem jönne ki a számon, vagy egyszerre minden. Elárasztanak az érzelmek, és forgószélként kavarognak bennem a kívánságok. Úgy érzem, a barátságunkat J. J.-vel jelenleg egy papírszalag tartja össze, ami a rángatástól bármelyik pillanatban elszakadhat.

Lucas csendesen vezet le a lépcsőn. Remegek, ahogy mindketten a konyhaajtóhoz lépünk. Lassan nyúlok a kilincsért, megragadok minden pillanatot az időhúzásra. Odabentről több hang szűrődik ki.

-            Túl régóta bent vannak. Szerintem most is épp csinálják – mondja idétlenül Campbell. Egyáltalán miért van ő itt?

          Amikor kinyitom az ajtót, a térdem megremeg. Ha eddig nem éreztem magam zavarban vagy megalázottan, hát most már biztosan. Végül is az imént a legjobb barátom egy szál bugyiban kapott rajta, hogy épp Lucas alatt fekszem, és arra készültünk, hogy lefeküdjünk egymással. Vajon megtörtént volna, ha J. J. nem nyit ránk? Leállítom magamat, ezeknek a gondolatoknak most totál nincs itt a helyük. Főleg, hogy Campbell idétlenül vigyorog ránk a konyhapult mögül. Parker, azt hiszem, zavarban van, hogy bele lett vonva ebbe a kínos dologba, talán még Scott tűnik a legnyugodtabbnak.  J. J. viszont tajtékzik a dühtől. Csak ők négyen vannak itt, gondolom, J. J. hívta ide őket. Szerencsére a többiek még nem értek vissza az éjszakai fürdőzésből vagy akármit is csinálnak éppen.

A hajam valószínűleg kócos, festék kenődött szét az egész testemen, és látom, hogy mindenki pontosan tudja, hogy mit csináltunk odafent. Lucas félig elém áll, a teste védelmezőn eltakar.

-            Hello! – köszönök bátortalanul, csakhogy megbontsam a kialakult rettentő kínos csendet.

          J. J. ránk kapja a tekintetét, mire

Kötődés - 49. fejezet

Érzem, hogy enyhén spicces vagyok. Tényleg nem ittam sokat, mert már megtanultam, hogy abból sosem sül ki semmi jó, de úgy látszik, az utazás és a délutáni foci teljesen leszívott, és ez a kevés is azonnal a fejembe szállt. Enyhén forog velem a világ, és olyan mintha a kert fái lassan dülöngélnének előttem. Olyan érzésem van, mintha napszúrást kaptam volna, csak éppen nincs lázam vagy hányingerem. Mindenki össze-vissza rohangál, és vizes lufibombával dobálja a másikat. Arra sem emlékszem, kinek az őrült ötlete volt, de láthatólag mindenki nagyon élvezi az egészet, mert hangos röhögés vegyül a zene dübörgő basszusába. Egy felém repülő vízbomba eltalál az oldalamon, mire felnevetek, és botladozva elterülök egy bokor mögött. A pulóverem és az alatta viselt ruhám már teljesen átázott, és ettől a lábamra tapad. Hanyatt fekszem, és kitárom a karomat a testem mellett, közben indokolatlanul magamban kuncogok. Ahogy a füvön fekszem, és a környezetemet nézem, olyan érzésem van, mintha közben körbe-körbe forognék, ráadásul a fejem zúg a hangos zenétől.

Már egy ideje tart nálam ez az állapot. Nem is csoda, hogy ennyire berúgtam, hiszen mióta itt vagyunk, Campbell mamájának házi készítésű süteményén kívül nem ettem semmit. Megpróbálom behunyni a szemem, hogy enyhítsem a szédülést, de csak még rosszabb az egész. Olyan, mintha egy körhintán ülnék, ami eszeveszett tempóban forog alattam. Inkább kinyitom a szemem, és az eget kezdem bámulni. Az éjszaka sötét, szinte fekete, a hold épp növekvőben van, így könnyedén kivehetőek az aranyszínben csillogó pontok.

Váratlanul Lucas lép hozzám, és letérdel mellém a fűbe, így az arca eltakarja előlem a csillagokat. Felé fordítom a fejemet, közben bárgyún vigyorgok rá, és ő is boldogan mosolyog rám. Megfogja a kezemet, és közelebb hajol hozzám, ahogy