Kedves Olvasóim!
Tudom, hogy ez a cikk teljesen független a történetemtől, egy ideig gondolkoztam is rajta, hogy megírjam-e (de végülis ez az én blogom :D) és azért remélem, ti is érdekesnek találjátok majd.
Aki járt már az Az Író - Summerrose menüpontban, az tudja rólam, hogy több mint egy éve Skóciában élek. Már korábban is hallottam, és tudtam is, hogy a Skót Felföld (vagyis: Highlands) híresen gyönyörű. Ezért is volt már itt az ideje, hogy - habár csak egy kis részét - de végre felderítsük.
Glencoe
Glencoe Skócia nyugati oldalán található apró falucska. Nos, nyugatról annyit kell tudni, hogy rettenetesen nedves. És amikor azt mondom nedves, akkor azt úgy értem, hogy a héten amíg ott voltunk, talán összesen tíz órát NEM esett. Azt mondják, az eszkimóknak vagy ötven szavuk van a hóra, szerintem a skótoknak legalább ennyi van az esőre :D
A kép az érkezésünk napján készült, akkor még sütött a nap. Ez volt a beetetés. |
Első nap teljes napon, hétfőn, mindjárt megmásztunk egy 750 méter magas dombot, a neve: Pap of Glencoe, ami elsőre talán nem is hangzik olyan rettenetesen magasnak, de higyétek el nekem, az volt. Főként, hogy a négy óra alatt, amíg megmásztuk, folyamatosan szakadt az eső. Mondanom sem kell, hogy még a bugyimból is facsarni lehetett a vizet, mire hazaértünk. Bevallom, a sziklás csúcs mászása közben folyamatosan bőgtem, és férjnek szerelmes szavakkal és egy jó nagyadag türelemmel sikerült csak felkönyörögnie engem oda. :D
Kilátás az ablakunkból. |
Második nap megcsináltuk a West Highland Way egy 25 kilométeres szakaszát, ami Kinlochliventől indult és Forth Williamben lett vége. Közben négyszer áztunk gatyáig, és négyszer száradtunk meg, de az élményért, hogy megcsináltuk, és a tájért, ami körbevett minket, újra megcsinálnám.
West Highland Way |
Harmadik napra egy lazább túrát akartunk szervezni Fort Williambe, mert már totál kivolt a lábunk, de mivel a férjem testvérének nagyon feltörte a cipő a lábát, ezért csak a következő faluba mentünk át Ballachulishba. Korábban volt ott egy kőfejtő, aminek ma már csak egy tó van a helyén. Aztán elindultunk megkeresni néhány barlangot, amit végül meg is találtunk, de egy kidőlt fa miatt nem tudtunk megközelíteni. Természetesen e közben szarrá áztunk, így utána úgy döntöttünk, beülünk egy pofás kis kávézóba. Ott ettünk fincsi meleg kaját. Aki nem tudná, vegánon vagyunk én is és a férjem is, de még a legapróbb faluban is volt valami vegán a menün, szóval hála égnek, ezzel nem volt gondunk.
Negyedik nap végre mindenkinek viszonylag ép volt a lába, így elindultunk busszal Fort Williambe. Ez már város, úgyhogy sokkal nagyobb volt az élet is. Meglátogattuk a Highland Múzeumot, ami apró volt, de legalább odabent szárazak maradtunk. :D Végre láttunk felföldi tehenet, már nagyon rég szerettem volna egyet élőben látni.
Highland Cow |
Ezután meglátogattunk egy Whisky főzőt, ahol befizettünk egy túrára, ami kóstolással volt egybekötve. Az enyémet megitta a férj, akinek utána eléggé csillogott a szeme. Aki nem tudná, annak mondanám, hogy csak az nevezhető Scotch Whiskynek, aminek legalább 40%-os az alkoholtartalma és minimum három évig kell tölgyfahordóban érlelni.
Harry Potter volt a túravezetőnk |
Szóval miután mind átmelegettünk, legalábbis belülről biztosan, elindultunk egy néhány kilométerre lévő kis faluba, ahol megnéztük a Neptunes Steppet, ahol épp egy vitorlás hajót engedtek szépen le. Közben Inverlochy-ban megnéztük egy régi vár romjait is, és épp akkor süvített el a gőzmozdony (erről többet is írok mindjárt).
Inverlochy romok |
Este, míg a buszunkra várakoztunk, ami visszavitt Glencoe-ba, megérkezett az a gőzmozdony is, amit a Harry Potter filmekben lehet látni.
Harry Potter gőzmozdony |
Amúgy a viadukt, amin a vonat áthalad a filmben is a közelben van.
Ötödik nap, vagyis pénteken reggel mind pihengettünk, majd délután egy órakor útnak indultunk a szakadó esőben. :D Elmentünk megnézni Hagrid Hut-ját vagy házát, amit persze már elvittek a filmesek, hiszen csak kellék volt, de azért reménykedtem benne, hogy lesz ott egy tábla vagy valami, de sajnos nem volt. Azért kedvem támadt megnézni a filmet csak ezért. Utána találtunk egy nagyon hangulatos kocsmát, és ott melegedtünk meg (ittunk).
Összessségében nagyon jól éreztünk magunkat a folyamatos esőzés ellenére is, minden nap nagyon elfáradtunk, de nagyon sok szép helyet láttunk. A Skót Felföld (Scottish Highlands) betartotta a hozzá fűzött ígéretét, és valóban csodaszép volt. Sajnos a Ben Nevisre, Nagy Britannia legmagasabb pontjára nem sikerült felmásznunk, (mert már nem volt olyan pont a lábamban ami ne fájt volna), de ez csak még egy ok arra, hogy még visszatérjünk ide.
En örülök hogy mindezeket leírtad! Ha nagyobb leszek, én is szeretnék utazgatni, és hülye leszek Skóciát kihagyni, ugyh ez számomra csak hasznos volt :D köszönöm :*
VálaszTörlésKedves szellly! Nagyon örültem, amikor láttam, hogy ehhez a cikkhez is kommenteltél. Nagyon köszönöm! Remélem lesz lehetőséged majd a későbbiekben utazgatni, mert a világ csodálatos. És tényleg ne hagyd ki Skóciát, mert gyönyörű, és még nagyon messze sincs. :D
Törlés