Szerencsére a srácok nagyméretű taxit kértek, így mind a nyolcan bezsúfolódunk. Campbell természetesen Bianca és Kate között ül. Kate morcos képet vág, míg Bianca mindezen jókedvűen nevetgél. A testem a zsúfoltság miatt Lucas oldalához préselődik. Campbell rászól a sofőrre, hogy hangosítsa fel a zenét, így a taxiban folytatódik a parti hangulat. Fogalmam sincs, hogy hova tartunk, de az biztos, hogy a taxis a belváros felé hajt. Alig húsz perc múlva egy klub előtt állunk meg, mire mind kiözönlünk a kocsiból. Az utcán elég nagy a lárma, a klubok egymást érik, mindegyik előtt részeg fiatalok ácsorognak, vagy épp sor kígyózik a bejutáshoz. Láthatólag az összes hely zsúfolásig tele van.
-
Maradj szorosan mellettem. Túl
fiatalnak nézel ki – mondja Lucas, így teszek, ahogy mond. Az utca végén
befordulunk egy sikátorszerű közbe, ahol dohányzó fiatalok ácsorognak. A fiúk
mind magabiztosan indulnak el a klub bejárata felé, ahol két biztonsági őr áll.
Ők persze mind magasak és izmosak, nem hiszem, hogy bárki is megkérdőjelezné a
korukat, de így hozzájuk mérten én egy játék babának tűnök, a magastalpú
szandálom ellenére is. J. J. átkarolja Cassie vállát, és Lucas hasonlóképpen
tesz velem, amitől elég furcsán érzem magamat.
Scott lép a biztonsági őrhöz, és mindkettővel kezet fog.
Nem tudom, melyik tetkós szalonból ismerik egymást, de jobb, ha Scott elintézi,
hogy baj nélkül bejussunk, mert a ma estét nem tervezem egy börtöncellában
tölteni.
Amerikában huszonegy az alsó korhatár a klubokba való bejutáshoz, így Biancán kívül egyikünket sem engedhetnék be. Amikor a biztonsági őr végignéz rajtunk, Lucas oldalához húzódom. Lazán átkarolja a derekamat, mintha a barátnője lennék. A hajammal próbálom kissé eltakarni az arcomat, hogy kevésbé legyek felismerhető. A szívem majd kiugrik a helyéről. Nem akarom, hogy letartóztassanak. George ráadásul Miamiban van, nem tudna kifizetni egyhamar. Nem hallom, hogy miről beszél az őr Scottal, de végül összepacsiznak, majd a nagydarab pasas legyint, hogy menjünk be. Rengetegen állnak a sorban, néhányan ráadásul zúgolódni kezdenek, így gyorsan eliszkolok mellettük.
Amerikában huszonegy az alsó korhatár a klubokba való bejutáshoz, így Biancán kívül egyikünket sem engedhetnék be. Amikor a biztonsági őr végignéz rajtunk, Lucas oldalához húzódom. Lazán átkarolja a derekamat, mintha a barátnője lennék. A hajammal próbálom kissé eltakarni az arcomat, hogy kevésbé legyek felismerhető. A szívem majd kiugrik a helyéről. Nem akarom, hogy letartóztassanak. George ráadásul Miamiban van, nem tudna kifizetni egyhamar. Nem hallom, hogy miről beszél az őr Scottal, de végül összepacsiznak, majd a nagydarab pasas legyint, hogy menjünk be. Rengetegen állnak a sorban, néhányan ráadásul zúgolódni kezdenek, így gyorsan eliszkolok mellettük.
A hely az alagsorban van, így lemegyünk a lépcsőn. Odabent
fények villódznak, amik egy pillanatra megvakítanak. A zene iszonyatosan hangos,
a basszus olyan mélyen dübörög, hogy szinte a talpam alatt is érzem. Mindenfelé
izzadt testek préselődnek egymáshoz és vonaglanak a zene ritmusára. Megállunk a
bár előtt, J. J. fizeti az első kört.
-
Bailey-re! Boldog születésnapot, Öregem!
– kiabálja túl a hangzavart.
Mind a nyolcan felemeljük a poharainkat, és nevetve
összekoccintjuk. Fogalmam sincs, mit iszom, a sötét folyadékban a rum erős
szagát vélem felfedezni.
-
Komolyan, pont ide kellett
jönnünk? – kérdezi J. J. Lucastól, miközben körbenéz. – Nem kell okádnod már
csak a hely gondolatától is?
-
Gyerünk már, haver! Az ezer éve
volt. Most nem rúgunk be annyira, csak jól érezzük magunkat. – Lucas beszéde
máris összemosódott. Szóval ide jöttek el azon az estén, amikor Lucas leitta
magát amiatt, hogy az apja újraházasodik.
-
Beszélj csak a magad nevében, Öregem
– szól közbe Campbell, és elszedegeti a shotos poharakat a bárostól. Kioszt
mindenkinek egyet. – Igyunk a legjobb születésnapos csapatkapitányunkra! –
kiáltja el magát, és a magasba emeli a poharát, mire mind hasonlóan teszünk. Összeszorítom
a szemem, lehúzom az italt, majd megtörlöm a kézfejemmel a számat. Az alkohol
erős íze szinte marja a torkomat.
-
Ne essetek túlzásba, oké? – mondja
Lucas, és megállapodik a tekintete rajtam.
-
Igenis, apuci! – gúnyolódik
Campbell. – Vigyázunk, nehogy a te becses Effie-d leigya magát ma este.
Elpirulok attól, hogy Campbell így utal rám, de hála égnek Cassie
eltereli a figyelmet rólunk.
-
Gyere, J. J., táncoljunk! –
mondja, így a barátom kézen ragadja, és eltűnnek a tánctéren.
-
Effie, még egyet? – incselkedik Campbell,
majd Lucasra néz, és elneveti magát a mérges tekintetét látva.
-
Elég már, ne viselkedj így Camp! –
korholja Lucas.
-
Mindig meg akarod őt védeni –
csatlakozik be Kate. – Én vagyok az egyetlen, aki látja, hogy mi is történik
itt valójában? – kérdezi, majd a fiúkra néz, hogy alátámasszák az elméletét.
Senki nem szól egy szót sem, még Campbell is elhallgat, mindenki az italába
bámul. Semmi szükség rá, hogy ezt a beszélgetést valaki tovább vigye, így
megragadom Kate karját, és a tánctérre vonszolom.
Az éjszaka további részében Campbell folyamatosan hoz
nekünk valami fura színű itallal teli poharat. Egyre kevésbé érzem az ízüket. Az
biztos, hogy felszabadultnak érzem magam. Végre nem kell attól tartanom, hogy
összefutok Reeddel. El sem hiszem, hogy volt képe megjelenni a házamban.
Önfeledten
táncolok, de amikor körbenézek veszem csak észre, hogy mindenki szétoszlott
mellőlem. Ekkor meglátom Lucast a bár mellett, ahogy a falnak dőlve beszélget
Biancával. Egymás füléhez hajolgatnak, hogy hallják a másikat. Elmosolyodik,
majd lassan a szájához emeli a sörös poharát. Odabotladozom hozzá.
-
Hé! Kerülsz engem szülinapos fiú?
– Megkapaszkodom a karjában. Bianca érdeklődve néz minket.
-
Effie? – Lucas összehúzott szemmel
néz rám. – Mennyit ittál?
Felmutatom pár ujjamat. Aztán még többet nyitok ki hozzá.
Négy. Öt. Megrántom a vállam.
-
Tudod, hogy nem kéne berúgnod! –
mondja rosszallóan.
-
Te beszélsz? Gyere, táncolj velem!
– nyafogom.
-
Rendben, táncoljunk – egyezik bele,
és odaadja a poharát Biancának.
Megfogom a kezét, és türelmetlenül húzni kezdem a
táncolók felé. A zene izgatottan járja át a testemet, bátran ringatom a
csípőmet a zene ütemére. Behúzom a tömegbe, és keresek magunknak egy üres
lyukat. Táncolni kezdek, de olyan kicsi helyünk van csupán, hogy a testem
hozzásimul az övéhez mozgás közben. Lucas egy ideig figyeli a testem, amitől
felbátorodok, és kihívóbban kezdek táncolni. Elmosolyodik, majd megfogja a
kezemet, és velem együtt kezd el mozogni. A fények villognak, amitől úgy érzem,
hogy valahol az álom és ébrenlét között lebegek. A kezét a derekamra teszem,
közben megfordulok, így a keze végigsiklik a hasamon. A fenekemet vakmerően az
ágyékához szorítom, és úgy mozgok tovább a zene ritmusára. Meztelen vállam hozzáér
a puha ingjéhez, amitől bizsergő érzés fut végig a gerincemen. Elveszem a kezét
a csípőmről, és a fejünk fölé emelem. Továbbra is háttal neki vonaglani kezdek
a testén. Végighúzom a fenekem a lábán, aztán újra felegyenesedem. Érzem a
leheletét a kiizzadt nyakamon. Megfordulok a karjai között, hogy láthassam az
arcát. Lucas szemei csukva vannak, és az ajkai résnyire szétnyíltak. Nevetve a
mellkasának esem, erre magához ölel. A fejét a vállamhoz hajtja, a szája
súrolja a meztelen vállamat, a másik kezét a hajamba fúrja a tarkómnál.
Új szám kezdődik, így elhúzódom tőle. Rám nevet, miközben felé kiabálom a dal szövegét. A refrénnél mindenki ugrálni kezd, így mi is azt tesszük. Annyira melegem van. A tarkómnál a hajam csupa vizes, és Lucas haja is a homlokára tapad.
Új szám kezdődik, így elhúzódom tőle. Rám nevet, miközben felé kiabálom a dal szövegét. A refrénnél mindenki ugrálni kezd, így mi is azt tesszük. Annyira melegem van. A tarkómnál a hajam csupa vizes, és Lucas haja is a homlokára tapad.
-
Gyere, igyunk valamit! – kiáltja a
fülembe.
Elindulok utána, de valaki megfogja a karomat a
könyökömnél. Egy srác húz vissza Lucastól.
-
Nagyon jól nézel ki! Táncolunk? –
kiálltja a fülembe az idegen fiú és flörtölve elmosolyodik. Hátranézek Lucasra,
aki a kezem után nyúl, és összekulcsolja az ujjainkat. A másik fiú a szemével
követi a mozdulatot, majd megadóan feltartja a kezét, és elhátrál. Lucas tovább
húz a bár felé, de most már nem engedi el az összekulcsolt kezünket. Jólesik,
ahogy a kezemet fogja.
Kikér két sört, közben nevetve az oldalának dőlök, ő
pedig átkarolja a vállamat. Annyira jó kedvem van, olyan boldog és fesztelen
vagyok. Rám néz, és ő is nevetni kezd. Eltűri a hajam, ami kicsúszott a
fonatomból, és a fülem mögé tűri. A szemei boldogan csillognak, én pedig
elmosolyodom. Olyan jó így látni őt végre önfeledtnek és boldognak. A csapos
lerakja elénk a két lagert. Elveszem az egyik poharat, és majdnem a felét
egyszerre lehúzom, annyira szomjas vagyok. Amikor leengedem a poharamat, egy
pillanatra meg kell kapaszkodnom a pult szélében. Az alkohol egyenesen a
fejembe szállt.
-
Hé, lassabban – mondja, és az
ujjával letöröl a szám sarkából egy kis habot.
A szőke haja a homlokára tapad, miközben a csillogó kék szemével rám
bámul. Szexi félmosolyával méreget, majd a szájához emeli a poharát. A
mellkasára teszem a kezem, és lábujjhegyre állva a füléhez hajolok.
-
Pisilnem kell.
Lucas elveszi a kezemet a mellkasáról, és szélesen
mosolyogva néz rám, mire hetykén beharapom az alsó ajkamat. Összefűzi az
ujjainkat, és kézen fogva indulunk el a mosdók felé. A lánymosdó előtt hatalmas
sor áll.
-
Nem bírom – nyafogom, mire Lucas
behúz a fiúmosdóba.
Épp egy srác jön velünk szemben kifelé, és mérgesen
méreget minket, amikor ellép mellettünk. Szerencsére nincs más odabent. Lucas
elengedi a kezemet, és mindketten bemegyünk egy-egy fülkébe. Miután végzünk, egymás
mellett mossuk meg a kezünket. Ahogy felnézek, a tükörben találkozik a
tekintetünk, mindketten szélesen mosolygunk a másikra. Lucas kidugja rám a
nyelvét, és bolondos grimaszt vág, mire hangosan felnevetek, és jól lefröcskölöm
vízzel. Felhördül, ahogy a hideg víz az arcába csapódik. Elkapja a kezemet, és
a szárítógép elé húz. A hátam a mellkasához simul, ahogy a karjai közé állít, és a
kezemet fogva együtt szárítkozunk meg. Amikor már mindketten szárazak vagyunk,
lekapcsol a gép, de Lucas még mindig a karjai között tart, és a hátát direkt az
enyémnek nyomja. Lassan fordulok meg a karjában. Felfelé kell biccentenem a
fejemet, hogy ránézhessek, olyan közel áll hozzám. A mellkasunk összeér, amitől
szuper érzékennyé válok. Egy ideig mosolyogva nézek rá, de amikor az arca
elkomolyodik, én is abbahagyom a vigyorgást. Elnyílt ajkakkal bámulok rá. A
gondolataim az alkoholtól ködösek, de így is tisztán és erősen érzem a
vonzódást, ami felé húz, és ami ügyesen elfeledteti velem, hogy ami történik,
az nagyon helytelen. Lucas tekintete a szemem és az ajkaim között ugrál. Az
ujjait a fülem mellett a hajamba csúsztatja, és még közelebb hajol hozzám. Úgy érzem,
teljesen kiszáradt a szám, ezért megnyalom az alsó ajkamat, aztán beharapom a
szám sarkát. Az arca olyan közel kerül hozzám, hogy a homlokunk egymáshoz ér, mire
a szemeim automatikusan elkezdenek lecsukódni. Felsóhajtok, ahogy megérzem a
szájából kiáramló meleg levegőt.
Ugyanebben a pillanatban az ajtó kivágódik, és a kilincs hangos csattanással a csempének csapódik. A szemeim kipattannak, és a fejem azonnal a zaj irányába lendül. Campbell elfehéredve áll az ajtóban, és megdöbbent arccal bámul ránk.
Ugyanebben a pillanatban az ajtó kivágódik, és a kilincs hangos csattanással a csempének csapódik. A szemeim kipattannak, és a fejem azonnal a zaj irányába lendül. Campbell elfehéredve áll az ajtóban, és megdöbbent arccal bámul ránk.
-
Te meg vagy őrülve! – kiált fel,
és Lucas felé veti magát. Megragadja az ingjét, elrántja előlem, és a mosdók
melletti falnak löki.
-
Camp, mit csinálsz? – ugrok oda
hozzá, és megpróbálom lefeszegetni a kezét Lucas ingjéről.
Ekkor valaki megragadja a
vállamat, és maga felé fordít. Egy számomra ismeretlen lány az.
-
Te szemét ribanc! – ordítja az
arcomba. Az első gondolatom az, hogy biztosan összekevert valakivel. Talán
annak az ismeretlen fiúnak a barátnője, aki táncolni hívott. De hiszen visszautasítottam!
Most az egyszer végre tényleg nem csináltam semmi rosszat. A lány keze
felemelkedik, mire automatikusan összeszorítom a szememet, tudom, hogy mi fog
következni.
-
Ne merj hozzáérni! – harsan fel
Lucas rettentő dühös hangja, mire a lány csak ellök magától, így enyhén
hátratántorodom.
Közben Campbell elengedte Lucas ingjét, és már nem
szorítja a falhoz, így el akar indulni felém, de a lány az útját állja, és
durván arcon csapja. Lucas megdöbben, de nem csinál semmit. A lány neki esik,
püfölni kezdi a mellkasát, de még ekkor sem állítja le. Campbellnek kell
közbelépnie, aki elkapja és lefogja a dühöngő lány kezeit.
-
Elég! – szól rá, majd Lucas és
közé áll. Hátra kell szorítania a karját, mert a lány ismét meg akarja ütni
Lucast.
-
Hogy te mekkora egy szemét alak
vagy Bailey! – ordítja, és az ujjával vádlón Lucasra mutat.
-
A barátom és én csak táncoltunk –
válaszolja rémülten Lucas, és felém bök a fejével.
-
Igen? Mert nekem inkább úgy tűnt,
hogy dugtatok odakint – csattan fel a lány válaszul. – Doki rendesen kiakadt – mondja
cinikusan, és gonoszul felnevet.
-
Nem tetted… - Lucas arca egy
másodperc alatt elfehéredik. Fogalmam sincs, miről beszélnek.
-
Oh, de még mennyire, hogy igen.
Nektek annyi! Végzett veled!
A lány lekezelően ciccent, és fintorogva elhúzza a száját, amikor ellép
mellette, de végül elfordul, és kiviharzik a mosdóból. Lucas és Campbell utána
iramodnak, én pedig botladozva követem őket. Ahogy a tánctérhez érünk, a fények
villódzásától szédülni kezdek. Campbell megállítja a lányt, és magyarázni kezd
neki, de a ricsajtól nem értek semmit. A lány Lucas felé fordul, hevesen
artikulál és mutogat, elkapok pár szitokszót is. Részeg vagyok, és szédülök a
fények villogásától, de leginkább össze vagyok zavarodva. Fogalmam sincs, hogy
mi történik körülöttem, és ez egyre inkább felmérgesít. A lány az ujjával
mutogat hol rám, hol Lucasra, aztán váratlanul fogja magát, és elrohan. Lucas a
lány után akar menni, de az olyan gyorsan tűnik el a tömegben, mint ahogy
megjelent.
Felemelem a hajamat, és próbálom legyezni a tarkómat. Úgy
érzem, elájulok, olyan melegem van.
Lucas a zsebeiben kezd matatni. Beletúr a hajába a tarkóján, majd elindul
a kijárat felé. Ideges, ez egyértelmű, kettesével szedi a fokokat a felfelé
vezető lépcsőn. Utána botladozom, Campbell jön mögöttem. Amint kiérünk a
klubból, megcsapja az arcomat a hűvös éjszakai levegő. A kiizzadt testem
remegni kezd, így átölelem magamat a karommal.
-
A rohadt életbe! – kiált fel Lucas
indulatosan.
-
Egy barom vagy! – kiabál rá
Campbell. – Szólni akartam, erre te meg… Mégis mi ütött beléd? – kéri számon,
közben mérgesen kalimpál a kezével a levegőben.
-
Camp, hallottad, tudja! Tudod mi
lesz, ha elmondja… - A hangja majdnem elcsuklik, ahogy beszél.
-
Ha tudja is, ami még közel sem
biztos, akkor is az éjszaka közepe van, nem fogja ilyenkor felhívni. – De Lucas
mintha meg sem hallaná, fel-le járkál, és a haját markolássza. – Hívd fel Rubyt!
– utasítja Campbell határozottan.
-
Nem tudom, nincs meg a telefonom –
Lucas egy merő görcs.
-
Akkor felhívom én. Addig beszélj
vele. – Felém int a fejéve, majd elindul az épület melletti sikátor felé.
Lucas megáll, de még mindig zihálva kapkodja a levegőt, ahogy
belemarkol a hajába.
-
Elmondanád végre, hogy mi a fene
történt? – kérdezem tőle, a fogaim majdnem összekoccannak, annyira remegek a
kinti hidegtől.
-
Hát nem érted?! Az a lány felhívta,
és elmondta neki.
-
Kit hívott fel?– emelem fel én is
a hangomat.
-
A fenébe is, hát Ashley-t!
Elmondta neki – mondja elgyötörten.
-
Mit… mégis mit mondott el neki?
-
Minket, Effie! – válaszolja
hisztérikusan.
-
Mi az, hogy minket? – kérdezem döbbenten. - Csak
táncoltunk, és itt vannak a többiek is – mutatok a klub ajtaja felé. Egyelőre
képtelen vagyok felhozni azt, ami a mosdóban történt. Jelenleg fogalmam sincs,
hogy mi is volt az az egész. Valamit teljesen félreérthettem.
-
A francba, Effie, ez az egész egy
totális káosz. Ez az egész este az! Az, ahogy táncoltál… - A hangja rekedtesen
elhal.
-
Szóval szerinted az egész az én
hibám? – mutatok magamra felháborodva. - Látom te is ugyanolyan tuskó vagy,
mint a többi srác. Ennél azért egy kicsit többet néztem ki belőled, HAVER –
nyomatékosítom milyen szerepet is szánunk egymásnak.
-
Nem, nem! – tiltakozik. – Effie,
kérlek! Nagyon… nagyon jól nézel ki, de nem azért ak…
-
Tudom, a testem jól néz ki – vágok
közbe, és mély csalódottság fog el. – Tudod mit, menj csak! Menj csak el hozzá.
Úgyis mindig ezt csinálod, nem? Ha valami bajod van, azonnal hozzá rohansz.
Érdekel is engem! Menj, vezesd le rajta a feszültségedet! – Lucas megdöbben. Én
is megdöbbenek magamon, azon, amit kimondtam.
-
A francba is, Effie! – kiált fel
elkínzottan. - Én... mi… már egy ideje nem… – zavartan elhallgat. A fülemre
szorítom a tenyerem, mint egy kisgyerek, de nem akarom ezt hallani. Nem akarom,
hogy arról beszéljen, hogy a barátnőjével szexelnek.
-
Miért? Miért vagy még mindig vele?
– kérdezem tőle remegő hangon. Hát tessék, kiterítettem a kártyáimat. Itt hever
előttünk a kérdés, ami annyi ideje lebegett már közöttünk kimondatlanul, mégis
soha nem volt bátorságom feltenni neki. Úgy érzem, hosszú percek telnek el
anélkül, hogy bármit is válaszolna. Némán könyörög a szemével, de én csak
állhatatosan tovább bámulom.
-
Mert… muszáj! – nyögi ki
nehézkesen. A hangja rekedt, látom rajta, hogy nehezére esik megformálni ezeket
a szavakat. - Még nem lehet vége, nem állok készen, sajnálom… – mondja
megtörten, mire én cinikusan felnevetek.
-
Ez az indokod? Mert muszáj? Mégis
mire nem állsz készen?
-
Nélküle elvesztek mindent…
Elisabeth, próbálj megérteni! – könyörög.
-
Ne hívj így, rohadtul ne hívj így!
– kiáltok fel mérgesen, és dühösen elfordulok. Hogy meri nekem egyáltalán azt
mondani, hogy nélküle elveszt mindent, amikor hónapok óta én vagyok az
egyetlen, aki végighallgatja, és próbál neki segíteni, hogy jobban érezze magát?
Lucas elkapja a karomat, és visszafordít maga felé, de durván elrántom a
kezemet. Sikítani akarok, az arcába akarom ordítani, hogy mennyire szeretem.
Azt akarom, hogy tudja, hogy sokkal jobban szeretem annál, minthogy azt
egyetlen szó képes lenne megfogalmazni. De a szám képtelen megformálni a
szavakat. Nem tudom elmondani neki, nem tudok a szemébe nézni, és kimondani,
hogy szeretem.
-
Mégis mit akarsz tőlem, Lucas? – kérdezem,
és ekkor egy pillanatra meglátom a szemében. Egy aprócska reményt talán. Reményt
arra, hogy amit érzek, az nem egyoldalú. Egy pillanatra engedem is magamnak
elhinni, de aztán gyorsan ellököm ezeket a gondolatokat, mert ez csak mindent
még bonyolultabbá változtatna, és jelenleg van éppen elég tragédia az
életemben, amiből megírhatnék vagy egymillió Jane Austen kötetet. Nincs
szükségem még ennél is többre, és neki sincs. Inkább az elkerülést választom,
és elfordítom a fejemet. Lucas csak hallgat. Nem szól egy átkozott szót sem. –
Tudod, mit? – mormogom maga elé. - Ne is válaszolj! De ne hívj fel többet. Ne
gyere át hozzám, és ne sunnyogj be a szobámba az éjszaka közepén, ha egyedül
érzed magad. Mert erről van szó, igaz? Azért muszáj vele lenned, mert képtelen
vagy egyedül lenni.
Elfordulok tőle, mert nem bírok rá nézni. Nem bírom
elviselni, hogy ennyire kétségbeesett szemekkel néz rám. Csak el kell sétálnom
tőle, és nem rá néznem. Csak haza kell jutnom. Túlélni, hazajutni, összeomlani.
Összeomlani bárhol, csak ne itt előtte.
-
Effie! Effie! – mondogatja
könyörgőn a nevemet, és jön utánam. Megfogja a karomat, de azonnal kirántom a
kezéből.
Az ideiglenesen összerakott szívem ismét egy kicsit meghasad
attól, hogy hozzám ér. De még nem törik meg és omlik darabjaira, csak éppen a
szakadék szélén lebeg, mint aminek elég egyetlen fuvallat, aztán a mélybe
zuhan. Elég egyetlen szó, pillantás vagy felvillanó érzelem a szemeiben, és
összeroppanok. Porrá válok, és a szél elfújja a darabjaimat, mintha sosem léteztem
volna.
-
Mi folyik itt? – Kate mérges
hangja szeli át a levegőt, ahogy ő és Bianca kirobbannak a klub ajtaján.
-
Semmi, csak Effie egy kicsit
részeg – magyarázkodik Lucas.
-
Nem. Vagyok. Részeg. –
harciaskodom, és félrelököm a testét, majd elindulok a lányok felé.
-
Effie, érts meg! – kérlel Lucas.
Megtorpanok a lányoktól néhány méterre. Érzem, hogy Lucas közvetlen
mögöttem áll, de már nem mer megérinteni. Veszek egy mély levegőt, és
határozott arckifejezéssel fordulok meg, hogy ránézhessek. Suttogóra fogom a
hangomat, hogy a többiek ne halljanak minket.
-
Korábban azt mondtad Ashley-nek,
hogy te meg én csak barátok vagyunk. Akkor itt lenne az ideje, hogy úgy is
viselkedj! - Lucas döbbenten néz rám. Látom, hogy nem érti, honnan tudhatok a
dologról. Elfehéredik az arca, amikor rájön, hogy tudok a veszekedésükről. - Mert
vele ellentétben én tudom, hogy ki vagy… Legalábbis eddig azt hittem – mondom megtörten,
aztán lányok felé kezdek szaladni.
Kate is megindul felém, mire az ölelésébe omlom. Átfogja
a hátamat, én pedig a hajához bújok, mint egy védtelen kismadár. Utálom, hogy
ennyire elhagyom magamat, de képtelen vagyok uralkodni az érzéseimen. J. J. és a többiek is megjelennek az ajtóban,
és értetlenül nézik a köztünk lezajló jelenetet.
-
Vigyél el innen – kérem Kate-től
reszketve, nehezemre esik nem elbőgni magam.
-
Kérlek, ne menj így el – suttogja Lucas
közvetlen mögöttem.
-
Vigyél el innen! – sikítom, mire
Kate végre megmozdul, aztán Biancával közre fogva összenyalábolnak, és
elvonszolnak Lucastól.
Ó.Te.Jóságos.Ég. :o Nem találok szavakat. Na, ebben a részben jó sok minden történt. Nem akarok kárörvendő lenni, de azért most egy kicsit megkönnyebbültem, h megvolt a kifakadás, hátha ez felgyorsítja majd egy kicsit a dolgokat kettejük közt. Katet egyre jobban megszeretem, az hogy ilyen vagány, és nem fél kimondani a dolgokat, no meg Effie mindig számíthat rá. Talàn ő lesz az a kulcsszereplő, aki beszél ezek után Effie fejével Lucasról. Félre ne érts, amit Effie tett teljesen jogos, de közbe meg Lucasè is vmilyen szinten.. szooval... tiszta sakk-matt :s
VálaszTörlésUi : volt az a rész a wcbe, amikor szárítják a kezüket. Szerintem ott félre lett írva h kinek a háta nyomodik kihez.. Legalábbis ahogy elképzeltem ugy nem stimmelt :D de ha nincs igazam, akkor nem szóltam :)
Kedves Szellly! Nagyon köszi hogy írtál. Amikor írtad ezt a háta hozzásimuló részt gyorsan felgörgettem megnézni és tényleg nem jól volt, úgyhogy hála neked gyors ki is javítottam, köszike! :D Kate nekem nagy kedvencem, szerintem tök vicces hogy ami a szívén az a száján és hogy megmondja Effie-nek a tutit. A nagy bili kiborulás megvolt, meglátjuk innen majd merre indul el ez a két drága bolond :D
VálaszTörlésSzia!
VálaszTörlésBocsi, hogy nem írtam, nem voltam net közelben és csak most tudtam elolvasni a fejezeteket.
Húú, szuper volt. :) A buli tervezgetése alatt végig vigyorogtam, annyira aranyosak voltak. Kicsit aggódtam, hogy Bailey valami hülyeséget csinál, mikor azt hitte, hogy Effie randizni megy, de megnyugodtam, hogy ebből nem volt baj. Olyan aranyosak együtt. Mindig izgulok, hogy hátha ez lesz az a pillanat, amikor rájönnek, hogy együtt kell lenniük, de te mindig olyan jól csavarod a szálakat, hogy újabb és újabb akadályokat gördítesz eléjük. Ami jó! :D Így izgi. ;)
Az utolsó fejezet pedig hihetetlen volt! De komolyan! Csak úgy kapkodtam a szemem, hogy mindent minél gyorsabban olvashassak, mert el sem tudtam képzelni, hogy most mi lesz itt. Effie végre a sarkára állt, bár nem tudom, hogy ez neki, vagy Baileynek fájt jobban. :( Remélem, azért Bailey nem adja fel, és nem hagyja, hogy Effie elzárkózzon tőle.
Kate kezd egyre szimpatikusabb lenni. :)
Huh, most nagyon izgulok, hogy mi fog történni. :)
Nagyon-nagyon várom a következő fejezetet. :)
Puszi,
F
Ui.: A posztod Skóciáról nagyon tetszett! Imádom Skóciát, az a hely, ahova bármikor bármennyi időre visszamennék. Szerintem oda kellett volna születnem. :) Engem az időjárás se zavar. Igaz, mikor én voltam nagyon jó volt az idő. :) Olyan jó volt kicsit visszaemlékezni a helyekre, ahol én is jártam. Köszönöm az élményt! :)
Jupppííí F is visszatért! Úgy örülök neked! Nagyon aranyos vagy, köszönöm a kedves és elismerő szavakat. Úgy örülök, hogy ennyire tetszett minden. Szuper hogy jártál Skóciában, szerintem egy csodálatos ország, imádok itt élni. Pont tegnap ültünk a férjemmel a konyhában és arról beszélgettünk hogy régen mindig egy meleg országban képzeltük el magunkat (a nagy álmunk Kaliforniába költözni), de hogy igazából ez az időjárás elég szuper. Télen itt Edinburgh-ban nincs túl hideg a tenger miatt, és nyáron azon felül hogy többet esik, vannak elég szép és kellmes napok is. Az otthoni 40 fok biztosan nem hiányzik. Örülök hogy elnyerte a poszt a tetszésedet!
VálaszTörlésÖlel: Summerrose
Te jóságos ég! Hat ezt el sem hiszem. Háromszor olvastam el ezt a fejezetet( miközben a takarítónőt szidtam amiért képes volt felkelteni a tervezett időpont előtt) de ez a fejezet mindent elfeledtettett velem. Szabályosan ugráltam ma edzésen annyira boldog lettem. Végre már a bomba is a vége fele közeleg és Jesszus már. Nem találok szavakat. Ez egyszerűen tökéletesre sikeredett. Végre reményeim szerint Ashley is kikerül a képből( *sátáni kacaj*). Hihetetlenül örülnek neki ha végre szakitanának és nem csak Effie miatt. ( bar határozottan álompár Lucas és Elisabeth) hanem mert nagyon nem klappol együtt a párosuk. Értem én hogy egy kapcsolatban sokat veszekednek a felek, na de azért ez már túlzás. Bailey pedig sajnos tart az apjától, és a jövőtől, más magyarázatot nem igen látok, amiért a fiú képtelen elhagyni Ashley. Sajnálom hogy az apja egy bukó köcsög, és ez az egész magánéletére kihat. Kate pedig egyszerűen csodálatos. Bar megnézem őket együtt Campbell-el azért ő határozottan Bianca mellett találja meg a boldogságot. Hihetetlenül szüksége van Effinek rá, és bár Kate Lucas tesoja, azthiszem benne találta meg a tökéletes személyt, akinek minden csajos titkot elmondhat, aki a szemébe mondja az igazat, és nem csak köntörfalaz, és (sajnos) akihez odamehet ha baj van. Rettenetesen cukira sikeredett ez a rész, és hihetetlenül feldobtad vele a hetem. Varom a folytatást ❤️
VálaszTörlésKedves Roseway! Már megint képtelen voltam bugyuta vigyorgás nélkül végigolvasni a kommentedet. Köszönöm, hogy írtál. Örülök hogy Kate karaktere egyre közelebb került hozzátok. Szegény Bailey, sajnos nincs túl sok választási lehetősége. Nem könnyű ilyenkor meghozni egy ilyen döntést. Nagyon örülök, hogy ismét sikerült feldobnom téged a fejezettel. Hamarosan érkezik az új, addig is csodás hetet kívánok!
VálaszTörlés