Kötődés - 23. fejezet

Arra ébredek, hogy a lábaim a behajlított póztól rettenetesen elgémberedtek. Próbálom kinyújtóztatni, de beleütközöm a kanapé karfájába. Ekkor rémlik fel, hogy Bailey kanapéján aludtam el. Óvatosan kinyitom a szemem, homályos tekintetem az ablakra téved. Nézem, ahogy a függöny résein keresztül áttörnek a nap sugarai, és a meztelen lábfejemet simogatják. Bailey feje teljesen hátrabukott, és a haja enyhén csiklandozza a hasamat, ami kilóg a toppom alól. Nyitott szájjal alszik, a kezei a földön, a teste mellett lógnak. Felveszem a földről a telefonom, és ránézek a kijelzőre. Öt perc múlva hét óra.

-            A fenébe, a fenébe! – kezdek szitkozódni hangosan. Felugrom, és meglökdösöm Bailey vállát. Még mindig a tegnapi véres pólója van rajta. A szemöldökcsontján lévő seb már varrosodni kezdett, de a szája sarka lilás és duzzadt a véraláfutástól.

Felkapja a fejét, zavartan körbenéz, mint aki nem tudja, hogy hol van, aztán rémülten felém fordítja a fejét.

-            Haza kell vinned! – sürgetem. - Nem késhetjük le a gépet! Nem késhetjük le! – hadarom rémülten.

-            A fenébe! – ugrik fel morogva.

A szemei be vannak vörösödve. Megdörzsöli, de aztán meg hunyorgatni kezd. Nem sokat tudok a kontaktlencséről, de nem lehet valami kényelmes abban aludni. Bailey berohan a hálóba.

-            Kate, ébredj! Hallod?! – kiabál rá a testvérére. – Mennem kell a gépre. Kulcs a helyén, hívlak, ha anyánál leszek. Zárd be az ajtót, amikor elmentek, érted? Esküszöm, hogy felnyomlak Grahamnél, ha arra jövök haza, hogy nyitva hagytad a lakást. Hallasz? – kérdezgeti felháborodva.

Hallom, hogy Kate szitkozódva válaszol valamit, de a hangja fátyolos a tegnapi dorbézolástól, így nem értem, hogy mit.

-            Ígérd már meg! – követeli Bailey.

-            Jól van bratyó, ígérem, hogy nem kefélünk az ágyadban! – kiált fel türelmetlenül Kate, mire

Kötődés - 22. fejezet

Ezt a fejezetet kedves olvasómnak és állandó kommentelőmnek ajánlanám. Kedves Roseway remélem feldobom vele egy kicsit a napodat!
Mindenkinek jó olvasást! 
Summerrose

Némán szállok ki a kocsiból, fogalmam sincs, hogy miért viszi fel ezt a részeg lányt magához, és hogy én miért vagyok már megint itt. Esetlenül várakozom, amíg Bailey kihalássza a lányt a hátsó ülésről. Amikor a karjába veszi, Kate felébred.

-            Miek kelledeloznod? – Részeg beszéde alig érthető.

-            Fogd be! – szól rá Bailey, mire a lány befogja a saját száját, és magában kuncog.

Abból, ahogy évődnek, az látszik, hogy már régebb óta ismerhetik egymást, ennek ellenére még sosem láttam őket azon az egyetlen mozis eseten kívül együtt soha. Bailey felsiet vele a lépcsőn, én pedig szó nélkül követem őket. Le kell tennie a lányt, hogy előkeresse a kulcsait a zsebéből, aki így majdnem eldől, így nekem kell az egyik kezét a vállamra tennem, hogy meg tudjam támasztani.  

-           TenemAsssshleyvaagy – gurgulázza részegen a szavakat, miközben próbál rám fókuszálni. Csak némán megrázom a fejemet.

Amikor végre kinyílik az ajtó, bevonszoljuk a hálóba, és lefektetjük az ágyra.

-            Segíts levenni a cipőjét – morogja Bailey, mire lehúzom a szandálját a lány egyik lábáról, ő pedig a másikról.

-            Forog a szoba? Hintázom? – kérdezi a lány, legalábbis ezt vélem kiértelmezni a részeg motyogásából, majd felnevet, és átfordul a hasára. – Szédülök – morogja a párnába.

Ezután még magában motyog érthetetlen dolgokat, majd elhallgat, és a légzése is egyenletessé válik. Lucas becsukja a háló ajtaját, engem pedig kiterel a konyhába.
 Poharat vesz elő, megtölti vízzel a csapból, és átnyújtja nekem. Megrázom a fejem, hogy nem kérek.

-            Igyál! Holnap másnapos leszel! – A hangja merev, kissé bántó, talán gúnyos is.

Kötődés - 21. fejezet

Ma van az utolsó tanítási nap a karácsonyi szünet előtt. Bailey egész héten különösen gorombán viselkedett mindenkivel. Tudom, hogy csak azért ilyen, mert aggasztja a ma esti idényzáró meccs, ráadásul a játékmegfigyelő ismét kijön megnézni őt, ami tovább növeli nála a tétet. Azt is tudom, hogy a mamája állapota is nyomasztja, és hogy valami nem stimmel közte és Ashley között.

Viszont ma semmi nem ronthatja el a kedvemet, ugyanis a reggeli postával jött meg a levél arról, hogy az én képeimet választották ki, hogy lehozzák a januári fotós magazinban. Azokat a képeket adtam le, amiket Bailey-vel készítettem az ócskásnál a porcelánbabáról. Indulás előtt még gyorsan felhívom a bátyámat Orlandóban. Ő és Julie együtt örülnek velem. Megbeszéljük, hogy amikor Londonba érek, közösen megünnepeljük a sikeremet. Izgatott vagyok, hogy holnap végre hazamehetek.

Nagyon türelmetlen vagyok az évadzáró meccs előtt, viszont már az első öt perc után rájövök, hogy semmi okom tovább aggódni. A fiúk hozzák a szokásos formájukat. Bailey és J. J. a jól összeszokott passzokat játsszák ki, mégis valamiért úgy érzem, Bailey nem olyan aktív, mint máskor. Egy kívülállónak valószínűleg fel sem tűnik, de mivel már elég jól ismerem, látom, hogy figyelmetlen. A tömeg felhördül, amikor a földre kerül amiatt, hogy tévesen ítél meg egy olyan

Kötődés - 20. fejezet

Lucas

A sokk már elmúlt.

A rideg valóság anya állapotáról viszont maradt. A lakásom kész katasztrófa. Semmit sem akarok csinálni, egyszerűen csak mindent és mindenkit el akarok kerülni. Életemben először ellógok az óráimról rendszeresen, és a jegyeim romlanak - amit egyáltalán nem engedhetnék meg magamnak - de még csak nem is érdekel a dolog. Sokszor órákig csak bámulok magam előtt egy üres lapot, és felidézem azokat az időszakokat, amikor boldognak láttam anyát. Ilyenkor nem megy a rajzolás. Folyton azon agyalok, hogy átmegyek apámhoz, és behúzok neki.

Minden annyira értelmetlennek tűnik.

Ashley és én alig beszélünk róla. Próbáltam felhozni a dolgot néhányszor, de folyton elterelte a témát. Az új baráti körében szervezett bulikat, amiket máskor annyira utáltam, most figyelemelterelésre használok. Habár olyankor is folyton veszekszünk, és amikor mindketten borzasztóan mérgesek vagyunk, végül valamelyik ostoba haverjának a lakásán, vagy egy buli eldugott mosdójában esünk egymásnak. Az egészben nincs semmi türelem, megértés vagy tisztelet a másik felé. Az egész leginkább szánalmas a részemről.

Effie és én az ócskás óta alig beszéltünk, amiről én tehetek. Szándékosan próbáltam távol tartani magamat tőle. Olykor nevetünk egy kicsit, de ennyi. Eleinte kereste a társaságom, de gondolom, mostanra megunta, hogy mindig leráztam valami hülye indokkal. Tudom, hogy valamit nem mond el arról, ami azon a szombat estén történt, amikor állítólag elesett, de azt is, hogy többiek még annyit sem tudnak, mint én. Ezért is érzem, hogy szüksége lenne rám, de legtöbbször már attól is szörnyen érzem magam, hogy ránézek. Egyszerűen képtelen vagyok mellette lenni anélkül, hogy olyan dolgokra gondolnék, amire nem szabadna. Nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy őt válasszam. Csak túl bonyolult most minden.

Kötődés - 19. fejezet

Hihetetlen, hogy november közepe van. Az időjárás is megsejthetett valamit, mert egész hétvégén rettenetes idő volt. Vasárnap letelt a két hét szobafogásom, és mivel példásan viselkedtem, George nem szabott ki további büntetést, de azt azért kikötötte, hogy ezt bármikor visszavonhatja. Legalább a második hét utolsó felében már nem ült J. J. és köztem minden egyes alkalomkor, amikor átjött hozzánk.

Egyszer megpróbáltam felhozni Bailey-nél azt, amit a lánymosdóban hallottam Elice-től, hogy le akar feküdni Reeddel, de még mielőtt bármit mondhattam volna, Bailey elintézett annyival, hogy szerinte nem kell miattuk aggódnom. Valamiért úgy éreztem, tud valamit, amit én nem, mert túl gyorsan elvetette a dolgot, miszerint valakinek szólnia kéne Elice-nek, hogy Reed nem az a személy, akivel ágyba kéne bújnia.  

Amúgy Bailey és én, hát fogalmam sincs hányadán állunk. A múltkori dilidokis találkozón kértem egy kis haladékot Mr. Shawtól, míg válaszolok a felvetésére. Viszont azóta sem jutottam sokkal közelebb a válaszhoz. Még mindig nem mondtam el neki, hogy Reed megütött. És amiatt, hogy nem vagyok vele őszinte, folyton rossz következtetéseket von le, ezért is érzem azt, hogy nem igazán haladunk semerre. Bailey ráadásul látványosan kerül engem úgy egy hete. Pénteken a meccs után beszélt a játékmegfigyelővel, ami állítólag jól ment, de ezt is csak J. J.-től tudom, mert hétfő óta Bailey nem beszélt velem. Azt tudom, hogy a hétvégén elmondta a barátainak is a mamája állapotát, de azóta nem tudok semmit sem arról, hogy hogyan van. Bailey hallgat, ráadásul suli után folyton eltűnik, gondolom, Ashley-hez, csakhogy ne kelljen velünk lennie. Végigbújtam az internetet és a könyvtárat is az ASD-ről, hogy tudjam, mi is történik a mamájával, de hiába minden, nem volt hajlandó velem kettesben beszélgetni.

 Viszont most itt vagyok, és csigalassúsággal hajtok a lakása felé. Kicsit próbálom elodázni az