Kötődés - 20. fejezet

Lucas

A sokk már elmúlt.

A rideg valóság anya állapotáról viszont maradt. A lakásom kész katasztrófa. Semmit sem akarok csinálni, egyszerűen csak mindent és mindenkit el akarok kerülni. Életemben először ellógok az óráimról rendszeresen, és a jegyeim romlanak - amit egyáltalán nem engedhetnék meg magamnak - de még csak nem is érdekel a dolog. Sokszor órákig csak bámulok magam előtt egy üres lapot, és felidézem azokat az időszakokat, amikor boldognak láttam anyát. Ilyenkor nem megy a rajzolás. Folyton azon agyalok, hogy átmegyek apámhoz, és behúzok neki.

Minden annyira értelmetlennek tűnik.

Ashley és én alig beszélünk róla. Próbáltam felhozni a dolgot néhányszor, de folyton elterelte a témát. Az új baráti körében szervezett bulikat, amiket máskor annyira utáltam, most figyelemelterelésre használok. Habár olyankor is folyton veszekszünk, és amikor mindketten borzasztóan mérgesek vagyunk, végül valamelyik ostoba haverjának a lakásán, vagy egy buli eldugott mosdójában esünk egymásnak. Az egészben nincs semmi türelem, megértés vagy tisztelet a másik felé. Az egész leginkább szánalmas a részemről.

Effie és én az ócskás óta alig beszéltünk, amiről én tehetek. Szándékosan próbáltam távol tartani magamat tőle. Olykor nevetünk egy kicsit, de ennyi. Eleinte kereste a társaságom, de gondolom, mostanra megunta, hogy mindig leráztam valami hülye indokkal. Tudom, hogy valamit nem mond el arról, ami azon a szombat estén történt, amikor állítólag elesett, de azt is, hogy többiek még annyit sem tudnak, mint én. Ezért is érzem, hogy szüksége lenne rám, de legtöbbször már attól is szörnyen érzem magam, hogy ránézek. Egyszerűen képtelen vagyok mellette lenni anélkül, hogy olyan dolgokra gondolnék, amire nem szabadna. Nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy őt válasszam. Csak túl bonyolult most minden.

Kötődés - 19. fejezet

Hihetetlen, hogy november közepe van. Az időjárás is megsejthetett valamit, mert egész hétvégén rettenetes idő volt. Vasárnap letelt a két hét szobafogásom, és mivel példásan viselkedtem, George nem szabott ki további büntetést, de azt azért kikötötte, hogy ezt bármikor visszavonhatja. Legalább a második hét utolsó felében már nem ült J. J. és köztem minden egyes alkalomkor, amikor átjött hozzánk.

Egyszer megpróbáltam felhozni Bailey-nél azt, amit a lánymosdóban hallottam Elice-től, hogy le akar feküdni Reeddel, de még mielőtt bármit mondhattam volna, Bailey elintézett annyival, hogy szerinte nem kell miattuk aggódnom. Valamiért úgy éreztem, tud valamit, amit én nem, mert túl gyorsan elvetette a dolgot, miszerint valakinek szólnia kéne Elice-nek, hogy Reed nem az a személy, akivel ágyba kéne bújnia.  

Amúgy Bailey és én, hát fogalmam sincs hányadán állunk. A múltkori dilidokis találkozón kértem egy kis haladékot Mr. Shawtól, míg válaszolok a felvetésére. Viszont azóta sem jutottam sokkal közelebb a válaszhoz. Még mindig nem mondtam el neki, hogy Reed megütött. És amiatt, hogy nem vagyok vele őszinte, folyton rossz következtetéseket von le, ezért is érzem azt, hogy nem igazán haladunk semerre. Bailey ráadásul látványosan kerül engem úgy egy hete. Pénteken a meccs után beszélt a játékmegfigyelővel, ami állítólag jól ment, de ezt is csak J. J.-től tudom, mert hétfő óta Bailey nem beszélt velem. Azt tudom, hogy a hétvégén elmondta a barátainak is a mamája állapotát, de azóta nem tudok semmit sem arról, hogy hogyan van. Bailey hallgat, ráadásul suli után folyton eltűnik, gondolom, Ashley-hez, csakhogy ne kelljen velünk lennie. Végigbújtam az internetet és a könyvtárat is az ASD-ről, hogy tudjam, mi is történik a mamájával, de hiába minden, nem volt hajlandó velem kettesben beszélgetni.

 Viszont most itt vagyok, és csigalassúsággal hajtok a lakása felé. Kicsit próbálom elodázni az

Kötődés - 18. fejezet

Pénteken, mielőtt elindulok a foci meccsre, George háromszor is megígérteti velem, hogy a játék után azonnal haza megyek. Tudom, hogy már az is hatalmas engedmény, hogy egyáltalán elenged, de megérti , mennyire fontos meccs ez Bailey-nek, ezért nem akadályoz meg abban, hogy kimenjek szurkolni. Tudja, hogy fontosak nekem a barátaim. A barátaim, akikből eddig alig volt.

Még javában tart a bemelegítés, amikor megérkezem, így gyorsan kiszaladok a mosdóba. Bemegyek a z egyik szélső fülkébe, és már épp a zárért akarok nyúlni, amikor egy csapat lány özönlik be egyszerre. Látom őket a fülke résén keresztül, mind izgatottan vihorásznak. Kábé hatan vannak, mind pomponos felszerelésben. Néhányukat felismerem, természetesen Elice és Mary, a két elválaszthatatlan sorscsapás most is itt van.

-            Na, mondd már! - vinnyogja az egyik lány türelmetlenkedve.

Elice kiélvezi a figyelem minden percét, és lassan vonul végig a rajongói gyűrűjében. Aztán megáll, szétnéz a lányokon, és nagy kegyesen bejelenti, hogy végrehajtotta a történelmi jelentőséggel

Kötődés - 17. fejezet

Köszönöm, a kommenteket. Bocsánat hogy csak most, de elrontottam az ütemezést, és nem került fel, aztán elmentem edzeni, és a telefonomról nem tudtam intézkedni. Most viszont itt van! Mindenkinek jó szórakozást hozzá!
Summerrose


 Reggel fájdalmasan nehéznek érzem magam. Az ébresztőórám kíméletlenül csörög, így kénytelen vagyok kivonszolni magam a fürdőbe, ami szinte fizikailag fáj, és ma nem csak képletesen. Az arccsontom, ha lehet, ma még lilább, mint tegnap, és a szám sarka be is van duzzadva. Már látom, hogy ezen semmilyen alapozó nem fog tudni segíteni.

Addig húzom az időt, amíg csak lehet, az utolsó pillanatban akarok csak az órámra érni. Nem szeretnék senkivel sem összefutni, vagy kérdésekre válaszolni a szombat estével kapcsolatban. Így is elég gáz, hogy az arcom bal fele be van lilulva, és emiatt egy csomóan megbámulnak.

Az első órám angol lenne, de amikor a szekrényemhez megyek, a hangosbemondóban Hallmann igazgató recsegő hangja szólal meg, és minden végzős diákot az ebédlőbe rendel. Letörten megrázom a fejem. Mintha ez lenne a büntetésem mindenért, amit a hétvégén elkövettem. Visszatuszkolom a könyveimet, becsapom a szekrényem ajtaját, és lehajtott fejjel elindulok az ebédlőbe.

Pontosan a becsöngetés pillanatáig várok, hogy bemenjek, így amikor leülök J. J. mellé, egyszerűen figyelmen kívül hagyom az értetlen tekintetét. Bailey nincs itt, amin meg sem lepődök. Mióta a mamája beteg, egyre többször lógja el az óráit, hiába kértem, hogy ne tegye. Igazából azután, ami szombat este történt, nem hiszem, hogy valaha is számon kérhetek tőle bármi ilyet. J. J. aggodalmas kifejezéssel nézi végig, ahogy elhelyezkedem mellette, de igyekszem a hajamat az arcom előtt tartani, hogy ne legyen annyira feltűnő, hogy mennyire szarul nézek ki.  Látom rajta, hogy beszélni akar velem, és hogy egymillió kérdése van, de Cassie a karjára teszi a kezét, és egy jelentőségteljes pillantással belé fojtja a szót. Így legalább az igazgató beszéde végéig nyertem

Legyen fent ma új?

Sziasztok!
A sok megkeresés miatt arra gondoltam, felteszem a nagy kérdést:
LEGYEN FENT MA ÚJ FEJEZET?

Kommenteljetek bátran, ha szeretnétek már ma olvasni a Kötődés következő fejezetét, amiben kiderül, mi történik Effie-vel azután a borzalmas este után az első nap a suliban.

Annyit elárulok, hogy Bailey-ről megtudunk néhány, eddig titokzatos dolgot!

Ma 19:30-ig várom a válaszokat!

Puszi mindenkinek:
Summerrose