55. fejezet - Kötődés

Mozdulatlanul ülök a kádban, és mereven nézek magam elé. Újra megnyitom a meleg vizet. Tavasz van, a levegő ismét meleg, de én rettenetesen fázom. Felhúzom a térdemet a mellkasomhoz, és átölelem a lábamat a kezemmel. A hajamról a hátamra és a vállamra csöpög a víz. Összeszorítom a szemem, és sírni kezdek. Hangosan, úgy ahogy a torkomon kifér.

Olykor arra gondolok, hogy ha többé nem sírnék, akkor talán a fájdalom is múlni kezdene. Mégis, akarom, hogy fájjon, mert ez emlékeztető, hogy ismét képes vagyok szeretni. Csak ne fájna ennyire.

Ma van a szünet utáni első tanítási nap. J. J. hamarosan itt lesz értem, hogy elvigyen. Tudja, hogy elszúrtam. Mindent őszintén bevallottam neki. Azt hittem, az emberek az igazságtól erősebbek lesznek, de én most végtelenül gyenge vagyok. Mindent megpróbáltam már, hogy Reedet megbüntessék, de akármerre indulok, zárt ajtókba ütközöm. A rendőrség tehetetlen, a képek csak zsákutcákba vezettek. George és Julie holnap hazajönnek, és akkor el fogok mondani nekik is mindent. Addig huszonnégy órám maradt, hogy helyre hozzam a dolgokat. Egyetlen lehetőségem van, és habár az eszem azt mondja, felesleges, a szívem azt súgja, „Próbáld meg!”. Ezért is fogom